Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

hogy a szerinte véleményezhető népgazdasági eredmény az 1957. július 4-ével kezdődött egy év adataira vonatkoztatva 270 000 Ft. A kifejtettek szerint tehát az újítás megvalósítása által elérhető népgazdasági eredmény pénzben kifejezhető és így az újítási díj megállapítására a 38/1957. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet 11. § (1) bekezdés a) pontja az irányadó. A Legfelsőbb Bíróság a szakértő által kimunkált népgazdasági eredményt elfogadta és figyelemmel a százalékos kulcs megállapításánál a hivatkozott rendelethely szerint mérlegelendő és az adott esetben fennforgó tényezőkre, az újítókat megillető díjakat a népgazdasági eredmény 5%-ában állapította meg. Ennek folytán az I. r. alperes által fizetendő újítási díj 13 500 Ft. A II. r. alperes társszerzőségének a megállapítása a 38/1957. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet 2. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel szükségessé tette a társszerzőség arányának megállapítását a felperesek és a II. r. alperes között, illetőleg hogy az I. r. alperes által fizetendő újítási díjból a II. r. alperest mennyi illeti meg. A II. r. alperesnek az elfogadott és megvalósított újítási javaslatban közvetlen szerepe nem volt. Tőle csak az a gondolat származott, hogy a motorok lendkerékházának a törését erősítő lemez rászerelésével kell megakadályozni. Az általa javasolt és végzett módja a megerősítésnek nem volt még tökéletes, a további töréseket nem akadályozta meg. Ezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az újítási díjból a II. r. alperest megillető részt 1500 Ft-ban állapította meg, az újítási díjnak ezt meghaladó részét pedig — mivel a felpereseknek eltérő kérelmük nem volt — közöttük egyenlő arányban osztotta meg. (Legf. Bír. Pf. IV. 21.826/1959. sz., B. H. 1960/7. sz. 2659.) 21. A perben azt a kérdést kell eldönteni, hogy a felperes a változtatható ütemarányú pulzátorra vonatkozó újításával társszerzőjévé vált-e a II. r. alperes fejőgépének, társszerzőség címén újítási díjra jogosult-e és az ezirányú igényeit kikkel szemben érvényesítheti. A felperes I. r. alperessel szemben támasztott kereseti követelésének nincs jogszerű alapja. A 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 2. § (3) bekezdése szerint ugyanis „a szerzőségi (társszerzőségi) vitát a javaslatot elfogadó vállalat (állami szerv) vezetője dönti el. Az az érdekelt, aki a döntést sérelmesnek tartja, igényét a többi érdekelttel szemben polgári peres úton érvényesítheti." Az ilyen vitában pedig csak a szerzőségi (társszerzőségi) jogra igényt tartó személyek az érdekeltek és nem érdekelt a javaslatot elfogadó vállalat. Ehhez képest a felperesnek az I. r. alperes ellen emelt keresete alaptalan. Más elbírálást igényel azonban a felperesnek a II. r. alperessel szemben támasztott kereseti igénye. Az I. r. alperes irányító szerve, a KGM Mezőgépipari Igazgatósága az I. r. alperes igazgatójához címzett közlésében azt az álláspontját juttatta kifejezésre, hogy a felperes változtatható ütemarányú pulzátorra vonatkozó újítása önálló újítás, és ezért a felperes társszerzőségét a II. r. alperes fejőgépével kapcsolatban nem is állapította meg. Későbbi leiratában megismételte az előbbi állásfoglalását és megállapította — különös tekintettel az I. r. alperes igazgatójának a nyilatkozatára —, hogy a felperes újítása nem tekintendő újításnak, mert az munkaköréből folyó kötelessége volt. 23