Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

A felperes újítási javaslata lényegében és tartalmában — az elsőfokú bíróság idevágó megállapításától eltérően — arra vonatkozott, hogy az alperes az egységes tűzhely asztallapjait a javaslathoz csatolt rajz mint támpont felhasználásával öntöttvas helyett lemezből gyártsa. Ez az újítási javaslat technológiai újítást jelentett. A javaslat több volt ötlet felvetésénél, újításnak minősül, miként annak tekintette azt az alperes is az 1955. február 16-án kelt határozatában és annak tekintették az alperes felettes szervei is a fentebb hivatkozott megnyilatkozásaikban. Különben az alperes a felperes újítási javaslatát jövőre való előjegyzés helyett egyenesen elutasította volna, az alperes felettes szervei pedig nem utasították volna az alperest újítási szerződés kötésére. Nem lehet szó tehát arról sem, hogy a felperes javaslata a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 1. § (3) bekezdésének a) pontja alapján nem tekinthető újításnak. A felperesnek a keresettel érvényesített joga tehát fennáll. Nem érinti ezt az a körülmény, hogy a felperes újítási javaslatának megoldási módját az alperes dolgozta ki, mert ennek adott esetben csak az újítási díj mértékére van jelentősége. Ugyancsak a díj mértékére van kihatása annak a körülménynek is, hogy a felperes az újítás megvalósításához szükséges szerszámok készítésében sem vett részt. — Ehhez képest tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Pf. IV. 21.175/ 1962. sz. B. H. 1963/6. sz. 3586.) 19. Újítás és munkakörből folyó kötelesség. Téves az elsőfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, mely szerint a főigazgatóságnak az a közlése, hogy a felperes javaslata újításnak nem tekinthető, illetőleg annak előterjesztése a felperes részéről munkaköri kötelesség volt, figyelembe nem vehető, mert megelőzően az állami gazdaságok igazgatója a felperes javaslatát újításként elfogadta. A 38/1957. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet 14. § (2) bekezdése értelmében, ha a munkaköri kötelesség kérdésében véleményeltérés merül fel, a megvalósító szerv a felettes szervhez köteles fordulni a munkaköri kötelesség tisztázása céljából. Ez a jog megilleti az újítót is. A munkaköri kötelesség kérdésében tehát a felettes szerv dönt, ez a döntés a bíróságra is irányadó, attól eltérni nem lehet. Ez történt a perbeli esetben is, midőn az állami gazdaságok igazgatójának a felperes újítási javaslatát elfogadó határozatát az alperes nem tartotta helyesnek és 1959. február 4-én kelt iratában annak felülvizsgálását kérte. Ennek folytán foglalt állást a felperes újítási javaslata tárgyában a főigazgatóság. Ez az állásfoglalás irányadó annak ellenére, hogy az újítási javaslat elfogadása után történt, mert az idézett rendelethelyben megállapított határidőnek jogvesztő hatálya nincs. Az előadottak alapján megállapítható, hogy a perbeli javaslatnak az előterjesztése a felperesnek munkaköréből folyó kötelessége volt. Ilyen esetben pedig a hivatkozott rendelet 8. § (6) bekezdés b) pontja értelmében az újítási javaslat megvalósítására szerződést kötni és az újítási javaslatot díjazásban részesíteni nem lehet. (Legf. Bír. Pf. IV. 22.466/1959., B. H. 1960/6. sz. 2631.)1 1 Ezt az állásfoglalást a Legfelsőbb Bíróság az újításra vonatkozó későbbi jogszabály alkalmazása során is irányadónak tekintette. 2!