Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

kötelessége volt és ezért a javaslat nem újítás, a tröszt is állást foglalt a fel'peres javaslata tárgyában és elismerte a felperes újítói jogait. A felperes panasza folytán az 1960. december 17-én kelt leiratában Budapest Főváros Tanácsa vb. IV. ipari osztálya megállapította, hogy az újítás jogfolytonossága annak ellenére is fennáll, hogy az újítás benyújtása és a megvalósítása között öt év telt el, és ezért az alperes a felperessel kösse meg az újítási szerződést. Ezek szerint az alperes felettes szervei ismételten megnyilatkoztak a felperes újítási javaslata tekintetében és megerősítették az alperesnek az 1955. február 16-án kelt határozatában foglalt azt a megállapítását, hogy a felperes újítási javaslata elvileg helyes, hogy tehát az újítást jelent. A felperes fellebbezése folytán 1960. augusztus 2-án felvett jegyzőkönyvben az alperes szakszervezeti bizottsága is arra a megállapításra jutott, hogy a felperes részéről beadott újítás ténye fennáll, a felperest az ellenkező bizonyításáig az újítás szerzőjének joga megilleti, és ezért azt javasolta, hogy az alperes a népgazdasági eredmény megállapítása után a megvalósítási szerződést a felperessel kösse meg. Az alperes az egységes tűzhely asztallapjait 1960 július hava óta öntöttvas helyett lemezből sorozatszerűen gyártja. Ezáltal a felperes javaslatát 1960 július havától kezdődően megvalósította. A felperes javaslata újításnak minősül. A megvalósítás időpontjára való tekintettel e részben irányadó 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 1. § (1) bekezdése szerint ugyanis újítás minden javaslat, amelynek megvalósítása — a minőség javítása vagy legalább megtartása mellett — a népgazdaság részére gazdasági vagy egyéb hasznos eredménnyel jár. A felperes újítási javaslata ilyen javaslatnak tekintendő. Az asztallapoknak öntöttvas helyett lemezből történő gyártása tette lehetővé az alperes számára az 1960. évre felemelt tervének a teljesítését. A 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 1. § (2) bekezdése szerint az újítástól megkövetelhető viszonylagos újdonság akkor nem áll fenn, ha a javasolt elgondolást az a vállalat, amelyhez a javaslatot Denyújtották, már alkalmazza, vagy ha a vállalat vagy irányítószerve igazolja, hogy a javaslat megvalósítását a benyújtás időpontja előtt tervbe vették. Az alperes nem bizonyította, sőt nem is állította, hogy a felperes által javasolt elgondolást a felperes újítási javaslatának benyújtása előtt már alkalmazta volna. Az asztallapoknak öntöttvas helyett lemezből való gyártásáról ellenben volt szó. Ez azonban nem jelent az újításhoz megkívánt viszonylagos újdonság kizárására alkalmas tervbevételt, hanem csak tervezgetést, a javasolt elgondolásról való beszélgetést. Az idézett rendelet 1. § (2) bekezdése szerinti tervbevételi elhatározás meghatározott időpont megjelölésével történik. Ezt azonban az alperes nem bizonyította. Nem helytálló tehát az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperes javaslatát azért, mert azzal kapcsolatosan a viszonylagos újdonság sem áll fenn, a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 1. § (2) bekezdése szempontjából újításnak tekinteni nem lehet. Azt, hogy valamely javaslat többet jelent-e egy ötlet felvetésénél, mindig a konkrét javaslat tartalmának értékelésével kell megállapítani. 20