Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

házásának leplezésére, a jogpolitikai célkitűzésekkel, a Ptk. 4. és 5. §-ában említett alapelvekkel ellentétes, a fennforgó nehéz lakáshelyzetben a lakással való üzérkedésre és illetéktelen anyagi előnyök szerzésére, különösen azokban az esetekben, amikor a bérlő mások támogatására, a róla való gondoskodásra nem szorul rá. Ezért az életjáradéki szerződés alapján a bérlő halála esetén az életjáradék fizetésére kötelezett általában nem jogosult a bérleti jogviszony folytatására. Az életjáradéki szerződés kivételesen akkor lehet alapja a bérleti jogviszony folytatásának, ha az személyes szolgáltatással, így pl. gondozással is párosul és a fennforgó sajátos helyzetben a jogpolitikai célkitűzésnek megfelelően az arra rászoruló bérlőről való gondoskodásnak ez volt a legmegfelelőbb módja, úgyszintén akkor is,, ha az eredetileg természetbeni tartásra létrejött, komolyan és valóságban foganatban ment szerződést valamelyik fél magatartásában vagy körülményeiben rejlő lehetetlenné válás [Ptk. 589. § (2) bekezdés] folytán a bíróság, vagy a felek ideiglenesen vagy véglegesen • életjáradéki szerződésre változtatták. Ha azonban a tartási szerződést a felek alakították át életjáradéki szerződésre, vizsgálni kell azt is, hogy az eredetileg "létrejött tartási szerződés nem volt-e színleges, mi volt a felek valóságos szerződéses akarata és valóban fennforgott-e az életjáradéki szerződésre változtatásnak a Ptk. 589. § (2) bekezdésében említett indoka. A kifejtettek alapján nyilvánvaló, hogy olyan tartási szerződés esetén, amely a kötelezett szerződésszegése folytán megszüntetendő lett volna, erre azonban a bérlő halála folytán már nem kerülhet sor, a tartásra kötelezett a bérleti jogviszony folytatására nem lehet jogosult. Azt, hogy a bérlő halála idejében ilyen helyzet forgott-e fenn, a bíróság önállóan vizsgálhatja abban a perben, amelyben a bérleti jogviszony folytatásának jogosultságáról kell döntenie. (P. K. 835. sz., B. H. 1962/12. sz.) 260. A lakásbérleti jogviszony folytatása tartási szerződés alapján. A Ptk. 445. § (2) bekezdése szerint a bérlő halála esetén a bérleti jogviszonyban — a külön jogszabály által megállapított sorrendben és feltételek mellett — a házastárs, egyeneságbeli rokon, más közeli hozzátartozó, illetőleg a bérlővel együttlakó az a személy léphet be, aki a bérlő eltartását szerződésben vállalta. A bérleti jogviszony folytatásának feltételeit a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 31. §-a, a folytatásra jogosultak sorrendjét pedig a 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 60. §-a állapítja meg. A bérlő eltartását szerződésben vállaló személynek a bérleti jogviszony folytatására való jogát a többi jogosult megelőzi. A Legfelsőbb Bíróság 835. sz. polgári kollégiuma állásfoglalása (közölve a B. H. 1962. évi 12. számában) kifejtette a tartási szerződés alapján a bérleti jogviszony folytatására való jogosultság jogpolitikai indokát, s egyben irányítást adott abban a kérdésben, hogy milyen tartalmú tartási szerződés lehet az alapja a bérleti jogviszony folytatásának. A tartási kötelezettséget megfelelő tartalommal szerződésben vállaló és azt teljesítő eltartó jogának meghiúsulására vezethet, ha a tartásra jogosult bérlő más olyan személyt fogad be a lakásba, akinek a bérleti jogviszony folytatásához való joga a bérlő halála esetén az eltartó jogát megelőzi. 224