Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

nem helytálló bejegyzésére, illetőleg arra hivatkozhassék, hogy a szabadalom nem szűnt meg, mert ez a lajstromba bevezetve nincs. Az, hogy a szabadalom megszűnésének a bevezetése nyomban nem történt meg, csak a kérelmezőre jelenthetett előnyt, mert harmadik személyek pusztán a lajstromnak a bete­kintetése alapján esetleg abban a hiszemben lehettek, hogy a szabadalom még fennáll. (P. törv. 21.571/1959. sz., B. H. 1960/5. sz. 2604.) 17. Hatáskör iparjogvédelmi (szabadalmi) ügyekben. A felperes azt állította keresetében, hogy 1957. május 21-én végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt férjének a találmányát az Országos Találmányi Hivatal 144.302 lajstromszám alatt szabadalmazta, s annak — özvegyi jogon — ő lett a birtokosa. Az alperes thermostát kapcsolók gyártása útján már férje életében is hasz­nálta, halála óta is használja a szabadalmazott találmányt, annak jövedelmé­ből azonban őt nem hajlandó részesíteni. Álláspontja szerint a szabadalmazott készülékek gyártásából származó bruttó jövedelem 10%-a szabadalmi díj (licencdíj) címén őt illetné. Keresete tartalmilag ennek az igénynek érvénye­sítésére irányul. A pesti központi kerületi bíróság felperesnek az alperes által is támo­gatott kérelme folytán elrendelte az ügynek a budapesti fővárosi bírósághoz való áttételét, lényegileg azért, mert szabadalmi perről van szó, az ilyen pereket pedig a Pp. 23. § (1) bekezdés e) pontja megyei (fővárosi) bírósági hatáskörbe utalta. A budapesti fővárosi bíróság azonban a pert szintén nem találta hatás­körébe tartozónak, s az ügy iratait az eljáró bíróság kijelölése végett fel­terjesztette a Legfelsőbb Bírósághoz. Álláspontja szerint a per nem iparjog­védelmi per, mivel nem valamely szabadalom státusát (fennállását, megszű­nését) tárgyazza, s ezért sem tárgyánál, sem értékénél fogva nem tartozik a hatáskörébe. A Legfelsőbb Bíróság a per elbírálására a budapesti fővárosi bíróságot jelölte ki. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes keresete az Országos Találmányi Hivatalnál bejegyzett szabadalom használatából származik. A fe­lek közötti per tárgya annak megállapítása is, hogy a felperest a szabadalom gyakorlásának joga megilleti-e. E per tehát szabadalmi per. A szabadalmi per az 1949. évi 8. sz. tvr. 1. §-a értelmében az iparjogvédelmi ügyek közé tartozik, az iparjogvédelmi perek pedig a Pp. 23. § (1) bekezdés e) pontja értelmében a megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartoznak, azokban az 1954. évi 18. sz. tvr. 4. §-a szerint a budapesti fővárosi bíróság van hivatva eljárni. A Legfelsőbb Bíróság elnöke ezt a határozatot a törvényesség érdekében óvással támadta meg. Az óvás alapos. Az 1949. évi 8. sz. tvr. 5. §-ának rendelkezése folytán a szabadalmi bíróság megszűnt, s bírói osztályának hatásköre előbb a budapesti ítélőtáblára, majd annak megszűnése következtében a budapesti fővárosi bíróságra, egyéb ha­tásköre pedig az Országos Találmányi Hivatalra szállt át. A 81.588/1914. KM sz. rendelet (SZHÜSZ) 2. §-a szerint a szabadalmi bíró­ság bírói osztályának hatáskörébe a következő ügyek tartoztak: a) határozathozatal a bejelentési osztály határozata ellen igénybe vehető fellebbezés felől; IS

Next

/
Thumbnails
Contents