Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

16. Szabadalmi díj befizetésének elmulasztása. A kérelmező a szabadalom után a 13. évre fizetendő 700 Ft szabadalmi díjat késedelmesen, 1952. november 28-án fizette be, ezért az Országos Találmányi Hivatal 1953. január 21-én 420 Ft pótdíj fizetésére hívta fel, amelyet a kérelmező 1953. február 5-én befizetett és azt az 1953. évre (13. szabadalmi évre) kérte felhasználni. A Találmányi Hivatal a 420 Ft-nak a befizetését a lajstromba tévesen a 14. évi díj fizetésére fenntartott rovatba vezette be, holott ezt a befizetést a 13. évi pótdíj rovatába kellett volna bevezetni. A 14. szabadalmi évre a kérelmezőnek 850 Ft szabadalmi díjat kellett fizetnie, amely 1953. október 5-én volt esedékes, és legkésőbb 6 hónap alatt kellett megfizetni. A kérelmező a 14. évi díj fejében 1953. október 31-én csak 430 Ft-ot fizetett be. A Találmányi Hivatal az 1954. augusztus 25-én kelt iratával értesítette a kérelmezőt, hogy a szabadalma megszűnt, mert a 14. évi díjat a határidő alatt teljes összegében nem fizette be. A kérelmező még ezután is többször fizetett postai befizetési lapon, majd szabadalmi ügyvivő útján kérelmet adott be szabadalmának érvénybe helyezése iránt. Az Országos Találmányi Hivatal Iparjogvédelmi Tanácsa a kérelmet elutasította. A végzés indokolása szerint a szabadalom tulajdonosa a 14. évi díjat a jogszabályban meghatározott határidőn belül teljes összegben nem fizette be, ezért a szabadalom a szabadalmi törvény 19. §-ának 3. pontja értelmében megszűnt. A megszűnés e törvényi rendelkezés folytán önmagától következett be, ezért a Találmányi Hivatal a megszűnt szabadalmat érvénybe nem helyezheti. Utalt arra is, hogy a kérelmezőt már 1954. augusztus 25-én értesítették a szabadalom megszűnéséről, ennek ellenére csak 4 év múlva adott be jogorvoslati kérelmet. Az időközben eltelt hosszú időre tekintettel a szabadalom fennállásának elismerése harmadik személynek a jogait is sértheti. A fővárosi bíróság a Találmányi Hivatal végzését helybenhagyta. A fővárosi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás nem alapos. Az ügy feltárt adatai alapján aggálytalanul megállapítható, a kérelmező tudta azt, hogy a 420 Ft-ot 1953. február 5-én a 13. évi pótdíj címén fizette be. Tudnia kellett azt is — mert jogszabály állapította meg —, hogy a szabadalom 14. évi díja fejében 1953. október 5-én 850 Ft fizetése volt esedékes, tehát a 430 Ft-nak 1953. október 31-én történt fizetésével a 14. évi szabadalmi díjat nem egyenlítette ki. Az 1895. évi XXXVII. tv. 19. § (1) bekezdés 3. pontja értelmében a szabadalom megszűnik, ha az esedékes szabadalmi díjat kellő időben nem fizetik be. A 22. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy mihelyt a szabadalom megszűnése következtében érvényét vesztette, a találmány köztulajdonná válik és a (2) bekezdés szerint az érvényét vesztett szabadalom nem léphet többé hatályba. A szabadalom tehát a törvény rendelkezésénél fogva már akkor megszűnik, amikor a törvényben megállapított tények felmerülnek. A megszűnésnek a lajstromba való feltüntetése a törvényi hatályt nem érinti. A hivatkozott törvény 41. §-a szabadalmi lajstromra vonatkozóan — a szabadalom tulajdonjoga átruházásának kivételével — olyan rendelkezést, amely a szabadalommal kapcsolatos jogok hatályosságát a lajstromba való bevezetéstől tenné függővé, nem tartalmaz. A lajstrom csupán nyilvántartja a szabadalomra vonatkozó adatokat és ennyiben az érdekelteket tájékoztatja. A szabadalom tulajdonosának azonban — aki a saját ügyében járt el — nem ad alapot arra, hogy a saját hibás magatartásának védelmében, a lajstrom 2 Polgári jogi döntvénytár 17