Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

d) Szabadalmi jog 14. Szabadalom hasznosítására vonatkozó szerződés módosítása. A kereseti előadás szerint az alperest megillető szabadalom lajstromozása — amely szabadalom tárgyának a hasznosításáí a vonatkozó szerződés módosítását kéri a felperes — 1940 november havában történt. Az alperes tulajdonát tevő erre a szabadalomra is alkalmazni kell a 8.780/1948. Korm. sz. rendelet 8. § (2) bekezdésében foglalt és jelenleg is hatályos azt a rendelkezést, amely a Békeszerződés hatálya alá nem eső és az 1940. szeptember 15. napja után, de az 1947. szeptember 16. napja előtt bejelentett szabadalmak oltalmi ideje tekintetében úgy rendelkezett, hogy az oltalmi idő 1967. szeptember 15. napjával jár le. A jogszabály valamennyi a Békeszerződés hatálya alá nem eső — az említett idő alatt bejelentett — szabadalomra vonatkozóan egységesen állapította meg az általános szabálytól eltérően az oltalmi idő tartamát. A Ptk. 201. § (2) bekezdése alapján a bíróság akkor módosíthatja a felek között létrejött szerződést, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között, anélkül hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy volt az értékkülönbség. Az elsőfokú bíróság az igazságügyi szakértő véleménye és a perben feltárt más vélemények alapján helytállóan mutatott rá azokra a gazdasági előnyökre és eredményekre, amelyek az alperes szabadalma alapján gyártott termék felhasználásával jelentkeznek. Ezeket értékelve nem lehet helyesen arra az álláspontra helyezkedni, hogy a szerződés megkötésének időpontjában a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy volt az értékkülönbség, nevezetesen, hogy a felperes által gyártott termék után q-ként kikötött 25 Ft licencdíj aránytalanul magas volt. De nem alkalmazható az adott esetben a Ptk. 241. §-ában foglalt szabály sem. E törvény alapján a bíróság akkor módosíthatja a Szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél jogos érdekét sérti. Ilyen utólag beállt alapos körülményre a felperes nem is hivatkozott, a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendeletnek a találmányi díjakra vonatkozó rendelkezéseire való utalás pedig nem helytálló. Ezt a rendeletet, amint ez az Országos Találmányi Hivatal 2251—P—9658/10. számú iratából is kitűnik, a peres felek között létrejött és többször módosított licencia-szerződésre alkalmazni nem lehet. De egyébként is a 38/1957. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet — amely lényegében azonosan szabályozza a találmányi díjakat, mint az előbb idézett rendelet — a felek között 1957. november 9-én létrejött megállapodás idejében már érvényben volt és az abban foglaltak ismeretében kötötték meg a peres felek azt az újabb megállapodást, amely megállapította a felperes által az alperes szabadalmának hasznosításáért jelenleg is fizetendő licencdíjat. (Legf. Bír. Pf. IV. 20.433/1961. sz. B. H. 1962/1. sz. 3053.) 15. Szabadalom megsemmisítése újdonságrontó volta miatt (Legf. Bír. Pf. IV. 21.128/1961. sz., B. H. 1962/4. sz. 3211.). 16