Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)
A Legfelsőbb Bíróság elnöke az ítéletnek az I. alperest marasztaló része ellen törvényességi óvást emelt. Az óvás alapos. A Ptk. 348. § (1) bekezdése — általában — kizárja a kárt közvetlenül okozó alkalmazott felelősségét a károsulttal szemben és szinte kizárólagossá teszi a munkáltató felelősségét. Az általános szabály alól kivétel az az eset, amikor az alkalmazott szándékos bűncselekménnyel okozta a kárt. Az adott esetben a kár nem abból keletkezett, hogy a gépkocsivezető I. r. alperes cserbenhagyta a baleset áldozatát. Ugyanis nyomban a baleset bekövetkeztekor egy másik gépkocsi felvette a báleset folytán sérüléseket szenvedett felperest és így az orvosi segélynyújtásban sem következett be késedelem. A kár tehát nem a cserbenhagyásnak a következménye — amiatt még csak nem is nagyobbodott —, hanem kizárólag a felperes elüttetése folytán keletkezett. Jóllehet a baleset áldozatának cserbenhagyása szándékos bűncselekmény, de ez nincs okozati összefüggésben a kárral. A felperes kárát tehát nem a szándékos bűncselekmény okozta, hanem az kizárólag a foglalkozás szabályainak tudatos megszegésével elkövetett veszélyeztetési bűncselekményből származott, ez pedig a Legfelsőbb Bíróság következetesen folytatott ítélkezési gyakorlata szerint a Ptk. 348. § (1) bekezdésében foglaltak szempontjából szándékos bűncselekménynek nem minősíthető. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. (P. törv. 22.411/1960. sz., B. H. 1961/10. sz. 2979.) 145. A kártérítési kötelezettség elvállalásának semmissége, ha a kárt az alkalmazott munkakörében nem szándékos bűncselekménnyel okozta (Ptk. 348. §). Az alperes a vállalat tehergépkocsijával elütötte a felperes kétlovas kocsiját. A baleset alkalmával a felperes megsérült, az egyik lovát kényszervágni kellett és egyéb kárai is keletkeztek. A felperes a kárát 4000 Ft-ban jelölte meg, s az alperes magánokiratban foglalt nyilatkozatával ennek a megtérítését vállalta, az ezt követően felpereshez írt levelében pedig vállalta még az igazolt kórházi ápolási költség megfizetését is. Az alperes az összesen 4560 Ft vállalásából 1000 Ft-ot megtérített, míg a hátralék megtérítése iránt a felperes pert indított ellene. A büntetőbíróság az alperest foglalkozása szabályainak gondatlan megszegéséből eredő bűntettben bűnösnek mondta ki és ezért elítélte. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A fellebbezési bíróság az alperest marasztalta, mert kötelezettséget vállalt arra, hogy a megállapodás szerinti kárösszeget közvetlenül a felperesnek kiegyenlíti. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a másodfokú bíróság ítélete ellen törvényességi óvást emelt. Az óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság már a Ptk. hatálybalépése előtt, a leltárfelelősséggel kapcsolatban hozott 18. számú polgári kollégiumi állásfoglalásában rámutatott arra, hogy érvénytelen az a megállapodás, amellyel a munkavállaló a törvényes kötelezettség mértékénél nagyobb mértékű kötelezettséget vállal magára. A szerződésen kívül okozott károk megtérítésével kapcsolatban pedig a Ptk-nak az volt a célja, hogy a munkakörben okozott kárért — a szándékos 10* 147