Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

bűncselekménnyel történt károkozás kivételével — a munkavállalót a károsult harmadik személlyel szemben egyáltalán ne, a magánmunkavállalót pedig csak behajthatatlanság esetén lehessen felelőssé tenni. Ezért a 348. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha az alkalmazott munkakörében, vagy hatáskörében harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. Ha az alkalmazott a kárt szándékos bűncselekménnyel okozta, az alkalmazott a munkáltatóval egyetemlegesen felelős. Ez a rendelkezés a Ptk. 200. §-ában foglaltak viszonylatában feltétlenül kötelező (kogens) jellegű, miután a 200. § csak a szerződésekre vonatkozó jogszabályoktól való eltérést engedi meg a szerződő felek számára. Így az a megállapodás, amelyben a munkavállaló olyan kár megtérítését vállalja magára, amely nem őt, hanem a munkáltatóját terheli, jogszabályba ütközik. A jogszabályba ütköző ilyen szerződés pedig a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis (Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának 804/7. sz. állásfoglalása). ^ Ezek szerint minthogy jogszabály eltérő rendelkezést nem tartalmaz, az alperes pedig a felperes kárát nem szándékos bűncselekménnyel okozta, a felperes irányában tett kártérítési kötelezettség vállalása semmis. (P. törv. 21.482/1960. sz., B. H. 1962/4. sz. 3181.) 146. Alkalmazott felelőssége a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett kárért (Ptk. 348. §). (Legf. Bír. Pf. I. 20.306/1961. sz., B. H. 1962//1. sz. 3058.) 147. Alkalmazott szándékos bűncselekményével okozati összefüggésben nem álló kár megtérítése (Ptk. 348. §). A peres felek között, akik ugyanazon boltban állottak alkalmazásban^ vita keletkezett. Az alperes a felperest rendkívül goromba módon vonta felelősségre. Ennek során vele szemben becsületsértő kifejezéseket használt. A felperes erre sírva fakadt, felment az irodába és öltözködni kezdett. Az alperes azonban oda is utána ment és kiabálva közölte vele, hogy másnap reggel menjen be a központba jegyzőkönyvezés végett. Az erősen ideges természetű felperes, aki már előzően is többször rosszul lett az árudában, eszméletét vesztette, elesett és könnyebb agyrázkódást szenvedett. Az eset által kiváltott idegkimerülés következtében heteken át betegállományban volt. A felperes a keresetében a betegségével kapcsolatban felmerült keresetveszteség és egyéb kárai megtérítésére kérte kötelezni az alperest. A másodfokú bíróság megváltoztató ítéletének indokolása szerint az okozati összefüggés az alperes magatartása és a felperes bekövetkezett kára között a meghallgatott orvosszakértő szakvéleménye alapján megállapítható. Az alperes a kárt becsületsértés bűntettével, tehát szándékos bűncselekménnyel okozta. Ennek folytán a kártérítési felelőssége a munkáltatójával egyetemleges, s ezért a marasztalásának nincs akadálya. A legfőbb ügyész törvényességi óvása alapos. Az alperes, mint alkalmazott, a munkáltatójának az árudájában tevékenykedve,' tehát a munkakörében, tanúsította azt a magatartást és használta azokat a kifejezéseket, amelyek következtében a felperesnek a perbeli kára származott. 148