Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

A fellebbezés részben alapos. A villamostargonca veszélyes üzemnek tekintendő. Ez a teherszállításra alkalmazott jármű gépi erővel működik, 15—20 km óránkénti sebességgel halad és 15 mázsa teher szállítására alkalmas. Mint jármű az egyszerű emberi vagy állati erővel vont teherszállító eszközöknél lényegesen nagyobb veszélyt jelent. A számottevő gépierő és energia alkalmazása folytán a targonca működtetésében rejlő jelentős baleseti veszélyforrás indokolttá teszi a villamostargonca veszélyes üzemmé minősítését. A villamostargonca veszélyes üzemére tekintettel a perbeli baleset veszélyes üzemek találkozásából eredőnek tekintendő és mint ilyenre a Ptk. 346. §-ának rendelkezései az irányadók. A kárt mindhárom peres fél fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, egymásközti viszonyukban azért a felelősség általános szabályait (Ptk. 339., 344. §) kell alkalmazni. A Ptk. 344. §-a értelmében ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymással szemben pedig felróhatóságuk arányában oszlik meg. Vizsgálni kellett tehát, hogy a peres feleknek a károkozások mennyiben róhatók fel, hogy ennek arányában dönteni lehessen a kárviselés felől. A tényállásból megállapítható, hogy a baleset egyrészt az I. r. alperes hibájára vezethető vissza. Mint az iparvágányon szállítást végző vasúti szervnek tudnia kellett, hogy az iparvágány területén az iparvágány fenntartására jogosult II. r. alperes teljesen szabálytalanul átjárót létesített. Ezt a helyzetet eltűrte. Alkalmazottainak a figyelmét e baleseti forrásra fel kellett volna hívnia az iparvágányon végzett szállítások esetén, vagy határozottan fel kellett volna lépnie a szabálytalan átjáró megszüntetése végett. Az I. r. alperes azonban mindkét lehetőséget elmulasztotta. Terhére róható még az is, hogy a tolatott perbeli szerelvényen nem létesített olyan közvetítő láncot, ami a megszakítás nélküli összeköttetést a mozdonyvezetővel biztosította volna. Igaz, hogy a baleset a szakértői vélemény szerint ez esetben is bekövetkezett volna, de a károsodás mérvére nyilván kihatott a későn kezdett fékezés mellett még fennálló nagyobb sebességgel történt összeütközés. A felperes felelőssége is megálapítható a balesetért. A villamostargoncával olyan közlekedést létesített gyártelepe és a fatelep között, ami már önmagában hordta a baleset lehetőségét. A közlekedési szabályok megsértésével járt át az iparvágányon, olyan átjárónál, ahol a sínek között levő apró köveken a targonca megsüllyedése várható volt. Alkalmazottait is terheli a felelősség, mert amikor a targonca elakadt, az iparvágányon folyó közlekedést biztosítaniuk kellett volna. Mivel a kanyar miatt a targoncát a közeledő vasúti szerelvényről látni nem lehetett, a targoncán levő egyik dolgozónak az elakadt targoncától a vonat elé kellett volna mennie és így időben figyelmeztetni a vasúti beosztottakat a pályán levő akadályra. A II. r. alperes felelőssége a legsúlyosabb. Az iparvágány a II. r. alperes üzemének területén van. Az iparvágány üzemének lebonyolítása, az üzembentartás reá hárul, ő mint a vasút engedélyese felelős a vasúti közlekedésre vonatkozó biztonsági szabályok betartásáért. Kötelessége lett volna a szabálytalanul létesített átjárót megszüntetni, de legalább annak létesítéséről a MÁV illetékes állomását értesíteni, ha már egyáltalán megengedte a felpe130