Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

szemben kártérítési igényt érvényesítsen. A rendszerinti eset az, hogy a károsult házastárs ilyen esetben egyedül a másik gépjármű üzembentartóját perli kárának megtérítése iránt. Az ilyen perben a kárért egyetemleges felelősséggel tartozó alperes nem hivatkozhat helytállóan arra, hogy a felperes kárának megtérítését a közös károkozásban felróhatóan részes házastársától követelje, s őt a bíróság felróhatóság hiányában, vagy annak kisebb foka alapján egészben vagy részben mentesítse a felelősség alól. A perben álló alperes ugyanis a felperes káráért a Ptk 345. §-ának (1) bekezdése alapján vétkességére tekintet nélkül felel, hacsak a 345. § (2) bekezdésének megfelelően külső elháríthatatlan okot nem tud bizonyítani. A bíróság tehát ilyen esetben az alperest a felperes teljes kárának megtérítésére kötelezi és az alperesnek csak ahhoz van joga, hogy a kifizetett kártérítési összeget, magatartásának felróhatósága arányában, a Ptk. 344. § (1) és (2) bekezdése alapján a felperes házastársától visszakövetelhesse. E megtérítési igény behajthatóságának kockázatát a dolog természeténél fogva az elmarasztalt gépjármű-üzembentartó viseli s ebben a viszonylatban a károsult házastárssal szemben fennálló fartozásnak a másik házastárssal szemben fennálló megtérítési követelésbe való beszámítása sem kerülhet alkalmazásra. (P. K. 804/6. sz., B. H. 1961/8—9. sz.) 128. Üzembentartói minőség megállapítása (Ptk 345. §). (Legf. Bír. Pf. IV. 20.466/1962. sz., B. H. 1963/5. sz. 3574.) 129. Fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett károk viselése (Ptk. 345. §). A felperes dolgozói a baleset alkalmával egy fűrészporral megrakott villamostargoncát vezettek a fatelepről a gyár felé. Űtjuk az iparvágányon vezetett keresztül. A szabálytalanul kiképzett átjáróban a targonca megrekedt. Röviddel ezután egy teherszerelvény közeledett. Ennek mozdonya a teherszerelvényt a szerelvény hátsó részénél elhelyezkedve tolatta. A szerelvénynek a legelső teherkocsiján utazó MÁV dolgozó 50—60 méterről vette észre a felperes dolgozóinak integetését. A szerelvény éppen kanyarodóban volt és innen nem lehetett látni a következő dolgozót. Ezért leugrott a kocsiról, hátraszaladt és úgy adta tovább a jelzéseket. A mozdony azonnal fékezett, de már nem tudta elkerülni a balesetet; a szerelvény elsodorta és tönkretette a targoncát, a szerelvény első kocsija pedig megrongálódott. A felperes keresetének — amelyben a balesetnél tönkrement targonca értékének megtérítésére kérte kötelezni az alpereseket — az elsőfokú bíróság nagyobb részt helyt adott és a kár viselésére 45—45% erejéig az alpereseket kötelezte. Kármegosztást alkalmazva a felperes felelősségét 10% erejéig állapította meg a bekövetkezett kárért. Az I. r. alperes viszontkeresete alapján hasonló arányban kötelezte a feleket a MÁV szerelvényben keletkezett 1170 Ft kár viselésére is. Az ítélet ellen egyedül az I. r. alperes MÁV fellebbezett, vele szemben a kereset elutasítását, valamint — viszontkeresetének megfelelően — a vasúti szerelvényben keletkezett kár megtérítésére a felperes és a II. r. alperes kötelezését kérte. 9 Polgári jogi döntvénytár 129