Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

E két kimentési lehetőségre figyelemmel a perbeli jogvita a következőképpen alakul. 1. A perbeli adatok mellett azt nem lehetett megállapítani, hogy az alperes, illetőleg alkalmazottai minden szükséges intézkedést megtettek, hogy a perbelihez hasonló és a perbeli baleset elháruljon. A Legfelsőbb Bíróság ilyen irányú szakértelem híján nem jelölheti meg pontosan, hogy az adott esetben mi mindent tehetett volna még az alperesi vállalat az ésszerűség határán belül a baleset elkerülése végett, csak utal arra, hogy olyan körülmények fennforgása mellett következett be a baleset, amelyekre tekintettel az alperest a 20. cikk alapján mentesíteni nem lehet. Itt elég csak arra rávilágítani, hogy a repülésnek egyesek biztonságérzetére, közérzetére gyakorolható hatása miatt is szélesebb fokú és biztonságosabb lépcső alkalmazása lett volna indokolt az alperes által használt és az átlagos házaknál alkalmazott lépcsőknél is keskenyebb, 21 cm szélességű lépcsők helyett; a kettős korlát is megelőzhette volna esetleg a balesetet; az alkalmazottak részéről történt figyelmeztetés a fokozott körültekintéssel történő leszállásra ugyancsak hozzájárulhatott volna a baleset elmaradásához. A fuvarozó alperes felelőssége tehát a kárért a 20. cikkben foglaltakra tekintettel is fennáll. Bármelyik itt hiányosságként megemlített körülmény hozzájárulhatott volna a baleset kivédéséhez. Az, hogy akkor szabvány még nem volt bevezetve a kiszálló lépcsőkre és így előírt lépcsőméretek sem voltak, nem teszi feleslegessé az ilyen alkalmatosságok legnagyobb körültekintéssel történő megtervezését. Ellenkezőleg, éppen e hiányra tekintettel indokolt a kiszállásnál alkalmazott lépcsőknek a balesetet kizáró mértékben történő megépítése. 2. Viszont a 21. cikk szerint részben, vagy egészen mentesül a fuvarozó a kártérítési felelősség alól, ha a kár bekövetkeztében a károsult is közrehatott. Az adott esetben a felperes felnőtt, orvos foglalkozású, repülőgépen többször utazott személy. Foglalkozásánál fogva is számolnia kellett volna azzal, hogy a repülés esetleg rontja a kiszálló utas közérzetét, vagy biztonságérzetét. Ezért fokozott körültekintéssel és figyelemmel kellett volna elvégeznie a kiszállást. Ezt azonban nyilván elmulasztotta, mert a baleset bekövetkezett. Az elsőfokú bíróság a kárfelelősség arányát helyesen állapította meg, amikor 50—50%-os kármegosztást alkalmazott. (Legf. Bír. Pf. I. 22.060/1960. sz., B. H. 1961/11. sz. 3004.) 115. I. Felelősség orvosi műhiba folytán előállott kárért (Ptk. 339. §). II. Táppénzes állományban levő baleseti sérült a felelős személy kárának enyhítése végett nem köteles munkát vállalni (Ptk. 340. §). III. Nyereségrészesedés figyelembevétele a kártérítés megállapításánál (Ptk. 358. §). A felperes fekvő beteg volt. Megjelent nála az alperes alkalmazásában álló körzeti orvos és vizsgálat után Sevenal-injekciót adott a felperes felső karjába. Annak beadása közben a felperes jobb karja megbénult. Amint később kiderült, a tű az orsóidegbe hatolt és ez okozta a bénulást. A felperes keresőképtelenné vált. Utóbb műtétet hajtottak rajta végre, amely bizonyos mértékig eredményes is volt, amennyiben felperes munkába állott. Keresetében kérte az alperest az alkalmazottja által elkövetett orvosi műhiba miatt kártérítésben marasztalni. 109