Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

A fővárosi bírósági orvos véleménye szerint felperes betegsége okozati összefüggésben áll a hibásan alkalmazott injekcióval: keresőképességcsökkenése öt hónapig 100%-os, ezt követően 50%-os. A munkaképesség végleges alakulásáról nyilatkozni nem tudott, mert előreláthatólag újabb műtét válik majd szükségessé és ennek eredménye bizonytalan. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének részben helyt adott, megállapítva az alperes teljes kártérítési kötelezettségét. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezési eljárásban az Egészségügyi Tudományos Tanács az injekciót felperesnek beadó orvos által elkövetett műhibát megállapította, s a keresőképességcsökkenés tekintetében a fővárosi bírósági orvos véleményével egyetértett A fellebbezési bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és az alperest a felperes felemelt keresete alapján 6216,65 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte. Elutasította ellenben a felperesnek a nyereségrészesedés címén előterjesztett igényét. A legfőbb ügyész a fellebbezési bíróság ítélete ellen törvényességi óvást emelt. Az óvás alapos. A táppénzes állományban töltött időre járó kártérítés összegének kiszámításánál nincs jelentősége a munkaképességcsökkenés fokának. Ez csak akkor kerül előtérbe, ha a táppénzes kimerítette a táppénzes időszakot és „leszázalékolásra" került. Ha azonban újbóli munkábaállás után ismét megbetegedett, de részére most már a táppénz jár, a további „leszázalékolás" eredménye reá nem vonatkozik, s a táppénze és átlagkeresete közötti kártérítésre tarthat igényt anélkül, hogy a különbözetből a munkaképesség arányában levonást lehetne teljesíteni. A táppénzes állomány azt a célt szolgálja, hogy a dolgozó minden munkától mentesítve mihamarabb meggyógyuljon. Ezt a célt nem szolgálná az a felfogás, amely kárenyhítési kötelezettség címén a táppénzes dolgozótól azt várná el, hogy munkaképessége arányában munkát vállaljon. A társadalombiztosítási jogszabályok erre nem is adnak lehetőséget. Tévedett a fellebbezési bíróság, amikor azokra a hónapokra is 50%-kal csökkentett összegű átlagkereset alapján állapított meg kártérítést, amikor a felperes táppénzes állományban volt. Erre az időre a felperesnek a táppénz és az átlagkeresetként megállapított összeg különbözete teljes egészében jár kártérítésként. Nem alapos a nyereségrészesedés elmaradása címén támasztott kártérítési igény elutasítása sem. A Ptk 339. és 358. §-ai szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, az elmaradt vagyoni előnyt is köteles megtéríteni. Az alperes alkalmazottjának vétkes magatartása nélkül felperes nem lett volna munkaképtelen, nem esett volna el a nyereségrészesedéstől, aminek elmaradása a felperesnek tényleges kára. (P. törv. 20.559/1961. sz., B. H. 1961/2. sz. 3023.) 116. I. Szabálytalanul közlekedő kerékpáros felelőssége a kerékpár és gépkocsi összeütközése folytán a gépkocsi üzembentartóját ért kárért (Ptk. 339., 352. §). 110