Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

sére, részben pedig elszállították és hogy ennélfogva a felperesnek ez a kiadása nem merült fel, tehát kártérítési igénye sem keletkezett. Az útjavítási költségek tekintetében is helyesen ítélt az elsőfokú bíróság, amikor csak az e címen keresetbe vett összeg felére találta alaposnak a keresetet. A peradatok szerint, a perbeli közút meglehetősen elhanyagolt állapotban van. Az elsőfokú bíróság okszerűen juthatott arra a következtetésre, hogy á szakértő által kimutatott útjavítási költség fele — az út elhanyagolt állapota mellett — egyébként is felmerült volna, az I. r. alperest csak a költségek másik fele terheli, mert ez a kiadás áll okozati összefüggésben az általa okozott útrongálódással. A fellebbezés tehát e részben is alaptalan. A tűzcsapok szabályellenes építése miatt támasztott kereseti igényt időelőttiség okából utasította el az elsőfokú bíróság. Ez az indok nem helytálló. A Legfelsőbb Bíróság mégsem kötelezte az alpereseket a keresetbe vett 45 000 Ft kártérítés fizetésére. Ugyanis aggályos, hogy nincs-e más megoldás, mint az úttestnek 600 méter hosszan egy méterrel történő kiszélesítése. Teljesen felderítetlen maradt a perben, hogy a tűzcsapok áthelyezése az úttest szélétől távolabbra megoldható-e műszakilag és milyen költséggel jár. Ha a tűzcsapok áthelyezése megoldható és olcsóbb, akkor az alpereseket e megoldás szerint kell marasztalni. Ha az áthelyezést ezek az alperesek nem vállalják, a felperes az áthelyezési költséget kérheti kártérítésként. (Legf. Bír. Pf. I. 21.288/1961. sz., B. H. 1962/11. sz. 3342.) 111. Felelősség vízmű (zsilip) felróható módon történt üzemeltetéséből keletkezett kárért (Ptk. 339. §). A károkozás akként történt, hogy 1960. június 4-én 9 óra tájban a R.-patak vize az alperes kezelésében levő zsilipnél, az ott uszadékból keletkezett torlasz miatt kifolyt a medréből és elárasztotta a felperes vetésterületét. A felperes az elárasztott területen termett salátát értékesíteni nem tudta, mert használhatatlanná vált. Az elsőfokú bíróság marasztalt. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. — Fellebbezése nem helytálló. A peradatok szerint a R. patak csak az alperes által létesített zsilipnél lépett ki a medréből. Ebből következik, hogy ha ott nincs zsilip, a víz sem folyt volna ki a patak mentén fekvő földre. Az alperesnek a vízjogi engedély alapján joga volt zsilipet létesíteni és azt üzemeltetni. Mindezt azonban úgy tehette, hogy azzal másnak kárt ne okozzon. Erre figyelmeztette egyébként az alperest a vízügyi hatóság is, amikor az engedély az alperes kötelességévé tette a zsilip kereteit képező „U" vasakhoz esetleg hozzáakadt úszadékok (szalma, nád stb.) és jég azonnali eltávolítását, továbbá a zsilip tábláinak helytelen kezeléséből, vagy a duzzasztónál esetleg fellépő dugulás miatt keletkező károkért való anyagi felelősség vállalását. A patak vize tehát az alperes mulasztása következtében lépett ki a medréből, mert az alperes nem gondoskodott arról, hogy a zsilip a perbelihez hasonló rendkívüli körülmények között ne akadályozza a víz és a rajta úszó ágak és más úszadék szabad lefolyását. Az alperesnek nemcsak, hogy nem sikerült a felelősség alóli kimentést bizonyítani, hanem bebizonyosodott, hogy a felperesnek jogellenesen okozott kárt az ő felróható magatartása idézte elő. 104