Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

abban a helyzetben egy állami gazdaságtól a perbeli károk elhárítása érdekében elvárható. Az alperesi állami gazdaság tisztában volt azzal, hogy a heterózis kukorica termesztése milyen nagy jelentőségű a kukorica termés-eredményének növelése, s így a mezőgazdasági termelés fejlesztése szempontjából. Ismerte a termelési eljárások szigorú előírásait, így többek között azt, hogy a hibrid vetőmag termelésére kijelölt kukoricatábláktól 300 méter távolságon belül más kukorica nem termelhető. Ezek a körülmények pedig az állami gazdaságtól fokozott körültekintést és gondosságot követeltek. Az alperes a károsodást kiküszöbölhette volna, ha a 91 holdas heterózisos kukoricatábláját a 6000 holdas gazdaságában olyan helyen alakítja ki, ahol az izolálást maga képes biztosítani. Ha pedig mezőgazdasági termelési szempontok miatt a táblát a szóbanforgó helyen kellett kialakítani, akkor vagy a Vízügyi Igazgatóságtól kellett volna haszonbérbe vennie a szomszédos földterületet, vagy pedig a felperesekkel kellett volna olyan megállapodást létesítenie, amelynek alapján biztosítható volt a zavartalan termelés. Az alperes tehát nem bizonyított olyan magatartást, amelynek alapján mentesülhetne a jogellenesen okozott kár megtérítésének kötelezettsége alól. (Legf. Bír. Pf. II. 22.426/1960. sz.; B. H. 1961/10. sz. 2977.) 110. Felelősség vízvezetéképítés folytán keletkezett kárért (Ptk. 339. §). Az I. r. alperes mint építtető, a II. r. alperes mint kivitelező, vízvezetéképítési munkálatokat végeztetett. Ennek során a közút mellett másfél méter mély árkot ástak. A kitermelt földet az út kőpályájára hányták fel. Az árokból kikerült földnek a közút szélére való kihányása egyrészt az út szabad oldalának fokozottabb használatát, másrészt annak elsározódását idézte elő. A vízvezeték vonalának az úttest mellett való kitűzése és a kiemelt földnek több hónapon keresztül a kőpályán történő tárolása az útpálya állapotára káros hatású volt és annak a rendes használat által okozottnál nagyobb rongálódását eredményezte. Ezen túlmenően pedig a tűzcsapok betontömbjeinek az úttest mellett való elhelyezése is szabálytalan és vagy azokat kell az úttól távolabb elhelyezni, vagy az utat kell emiatt szélesíteni. A felperes keresetében az úton hagyott föld elszállítási költségei fejében 5003 Ft, az úttest javításával felmerült kiadásai ellenében 29 600 Ft, a tűzcsapok kifogásolható elhelyezése folytán felmerülő költségei fejében 45 000 Ft kártérítés fizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján az úttest javításával kapcsolatosan felmerült költségek felének, 14 800 Ft-nak kártérítéskénti fizetésére kötelezte. Az útjavítási költségek másik felére, az úton hagyott föld elszállítási költségeire, a tűzcsapok elhelyezése miatti útszélesítési költségekre a keresetet alaptalannak találta. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést az alábbiak szerint találta helytállónak. Az úton hagyott föld elszállítási költségei címén támasztott kereseti igényt az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül utasította el. A perbeli bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott arra a helyes következtetésre, hogy az alperesek a közútra kihányt földet részben felhasználták az árok betemeté103