Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)
a jogok védelmét, s az erről való gondoskodást állami feladatnak tekinti. Mindez egyik fontos biztosítéka a vitát keletkeztető jogviszonyok igazságos és a társadalmi érdeket szem előtt tartó bírósági rendezésének, s egyben megszabja a perben fellépő ügyész jogi helyzetét is. Lényegében ilyen megfontolásokon alapult a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának a hatályát vesztett 573. számú állásfoglalása is, amely az ügyész önálló perlési jogából azt a következtetést vonta le, hogy az ügyész a tartás iránti keresetnek teljesen helytadó ítélet ellen is nyújthat be fellebbezési óvást a tartásdíj mértékének magasabb összegben való megállapítása iránt, s a másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 49. §-ának (4) bekezdése értelmében akkor is érdemben bírálhatja el, ha a tartásdíj mértékének a felemeléséhez a jogosult fél nem járul hozzá. Ez az állásfoglalás csak a tartási pereket említi ugyan, minthogy azonban a jogszabály az ügyész fellebbezési joga tekintetében nem különböztet az egyes perfajták között, az ügyész nemcsak a tartási perekben élhet fellebbezéssel a keresetnek helytadó ítélet ellen, hanem az egyéb perekben is. De következik ebből az is, hogy ha az ügyész a fellebbezésében a kereseti összegnél nagyobb összeg megítélését kérheti, akkor megilleti az a jog is, hogy a fél keresetét felemelhesse. Ezzel a joggal azonban az ügyész a másodfokú eljárásban csak a Pp. 247. §-ában foglalt rendelkezések korlátai között élhet. A társadalmi rendünk védelméhez, a népgazdaság erősítéséhez fűződő érdekek fokozott követelmények támasztását igénylik mind a szocialista szervezetekkel, mind pedig az állampolgárokkal szemben. A perben fellépő ügyész által történő keresetfelemelés alkalmas eszköze lehet annak, hogy hatékonyabbá tegye az említett érdekek védelmét. E tekintetben nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy pl. a társadalmi tulajdon megkárosítói ellen indított perekben a károkozók ellen érvényesített igények mértéke tekintetében nemegyszer tapasztalható indokolatlan elnézés a társadalmi tulajdon kezelői részéről. Az ügyész perbeli jogai azonban nem korlátlanok. A Pp. 2/A. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis az ügyész nem köthet egyezséget, jogról nem mondhat le és jogot nem ismerhet el. A perbeli jogoknak ez a korlátozása szükségszerű következménye annak, hogy a fél által a perben érvényesített jogok alanya nem az ügyész, s mint ahogyan az ügyész nem rendelkezhet a per tárgyával peren kívül, éppen úgy nem illeti meg ez a jog a peres eljárásban sem. De következik ebből az is, hogy az ügyész általában nem végezhet olyan percselekményeket, amelyekben — az anyagi jogi hatásaikat tekintve — lényegében a per tárgyával való rendelkezés nyilvánulna meg. Éppen ezért a perben fellépő ügyészt a fél által előterjesztett kereset leszállításának a joga a fél ellenzése esetén nem illeti meg, mert ez már — a tartalmát tekintve — a per tárgyával való rendelkezést jelentene. A perben fellépő ügyész — természetesen — indítványozhatja, hogy a bíróság a fél keresetének csak részben adjon helyt, ez azonban nem azonos a fél keresetének a leszállításával, mert a bíróság továbbra is a fél keresete által meghatározott körben köteles az ügyben dönteni. A perben fellépő ügyész említett 56
