Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

változások, meggondolatlan kalandok, fellobbanó indulatok, hirtelen támadt összetűzések nyomán kialakult helyzet hatása alatt ne bontsák meg a család egységét. A bíróságnak ezért mind a házassági bontóperben (Csjt 18. §, Pp 285. §), mind pedig a különélő' házastársak között a házasság felbontása nélkül indult gyermekelhelyezési per során vizsgálnia kell, hogy van-e remény a család egységének helyreállítására. Ez főként akkor járhat eredménnyel, ha mindkét szülő őszintén ragaszkodik a gyermekéhez, és a bíróság békítő tevékenységét a szülők közvetlen környezete is támogatja, s ahhoz a társadalom is segítséget ad. A bíróságnak arra kell törekednie, hogy erősítse a gyermek sorsáért való szülői felelősségérzetet. Ennek érdekében a bontóper előtti meghallgatás során, továbbá a peres eljárás bármely szakában is tárja fel a felek előtt a család szétesésének hátrányos következményeit. Irányítsa a figyelmet a házastársi kapcsolat, a család, a szülő és a gyermek közötti viszony emberi oldalaira, e kapcsolat sokoldalú, érzelemgazdagító, az emberi életet kiteljesítő szerepére. Ezeknek és más körülményeknek a feltárásával is a bíróság a feleket arra a meggondolásra késztetheti, hogy gyermekük érdekében — de saját érdekükben is — kíséreljék meg a családi életük helyreállítását. A tárgyalás vezetése során a bíróság fordítson gondot arra, hogy a felek közötti ellentétek ne mélyüljenek tovább. A békítési minden esetben újra kísérelje meg, ha az eredményt ígér. Ennek érdekében a tárgyalási határnapok közötti időtartamot — ha ettől valóban eredmény várható — meghosszabbíthatja. Ilyenkor azonban — szükség esetén — ideiglenes intézkedéssel rendelkeznie kell a gyermek elhelyezéséről és tartásáról. Adott esetben viszont a gyermek érdeke azt kívánhatja, hogy az elhelyezés iránt indított per gyorsan fejeződjék be, és a határozat végrehajtása is haladéktalanul megtörténjék. Ha a házasság véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott, s már a gyermek érdekében sem áll a házasság fenntartása, a szülők kötelesek a házaséletük megromlásának a gyermeknél jelentkező káros hatásait a lehető legkisebb mértékre csökkenteni. A házassági életközösség megszakítása, a házassági kötelék felbontása ne járjon azzal a következménnyel, hogy a gyermek bármelyik szülőjétől érzelmileg elszakad. v II. A szülők megállapodása a gyermekelhelyezés kérdésében A házassági életközösség megszakadásakor eldöntésre vár, hogy a gyermek kinek a gondozásába kerüljön. A Csjt 76. §-ából következően a jogalkotó feltételezi, hogy a szülők általában maguk tudják rendezni a gyermek elhelyezésének és további nevelésének kérdését. A gyermek elhelyezéséről a bíróság csak a szülők megegyezésének hiányában dönt. A szülőknek olyan megoldást kell választaniuk, amely a gyermek egészséges testi, értelmi és erkölcsi fejlődését a legjobban biztosítja. Akkor járnak el a törvény szellemében, ha megállapodásuknál a gyermek érdekét tartják szem előtt, s e tekintetben egyetértésre törekednek. 28