Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

lek megléte esetében — meg kell állapítani. Nem érinti tehát a felmondás érvényességét az, ha a bérlő a felmondás közlését követően a lakás (ház) tulajdonjogát másra átruházza vagy abba való beköltözését egyébként felróhatóan meghiúsítja (pl. a lakást bérbeadja vagy abban a családtagját helyezi el). A jogszabály rendelkezésének kijátszását célzó ilyen magatartásnak következményeit maga köteles viselni. Kivételesen előfordulhat, hogy a bérlőnek a saját tulajdonában álló lakásba való beköltözhetősége — a felmondást követően — a személyi, családi körülményeiben beállott lényeges változás miatt vagy más, neki fel nem róható okból hiúsul meg (pl. súlyos betegséggel járó nagy anyagi teher kényszeríti a bérlőt a lakás értékesítésére). Ilyen rendkívüli esetben a bíróság — az összes körülmények gondos mérlegelésével — megállapíthatja, hogy a felmondás beköltözhető lakás hiánya miatt érvénytelen. A R. 76. §-a (2) bekezdésének alkalmazása körében azt a lakást is beköltözhetőnek kell tekinteni, amelyet a tulajdonos 1983. január 1. napja után kötött vagy meghosszabbított szerződés alapján idegenforgalmi szerv útján hasznosít (R. 132/C. §). PK 62. szám Ha a jogutód a lakásbérleti jogviszony folytatására való jogosultságának elismerését a bérlő halálától számított harminc napon belül nem kérte, a bérbeadó nem állami lakás esetében is köteles felhívni arra, hogy nyolc napon belül nyilatkozzék, kíván-e jogával élni. Ez utóbbi határidő elmulasztásából arra lehet következtetni, hogy a jogutód a jogát nem kívánja gyakorolni. Az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (R.) 80. §-ának (2) bekezdése szerint a bérlő halála esetén a lakásbérleti jogviszonyt az ott felsorolt közeli hozzátartozói — meghatározott sorrendben — a 81. §-ban foglalt rendelkezés szerint pedig a bérlő eltartója folytathatja. A R. 84. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a lakásbérleti jogviszony folytatására vonatkozó jogosultságot a 80—81. §-ban előírt feltételek fennállása esetén el kell ismerni. Az elismerést — a bérlő halálától számított harminc napon belül — az állami lakással rendelkező szervtől, nem állami lakásra vonatkozóan pedig a bérbeadótól kell kérni. A (3) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy ha átmeneti lakás és vállalati bérlakás esetében a lakással rendelkező szerv, nem állami lakás esetében pedig a bérbeadó a kérelemre a kézhezvételtől számított tizenöt napon belül nem válaszol, ezt a lakásbérleti jogviszony folytatására vonatkozó jogosultság elismerésének kell tekinteni. Ha a lakással rendelkező szerv, illetőleg a bérbeadó az igény elismerését megtagadta, a jogosultság megállapítását a megtagadó válasz kézhezvételétől számított kilencven napon belül — a bíróságtól kell kérni. E kilencvennapos határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A R. 84. §-ának (1) bekezdésében megállapított harmincnapos határidő nem jogvesztő jellegű. A határidő jogvesztő jellege ugyanis azt jelenti, hogy a határidő elteltével maga a jog is (tehát a bérleti jogviszony folytatására való jogosultság) elenyészik, 175-