Csiky Ottó (szerk.): Polgári elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1988)

(Vhr.) 76. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésből is. Eszerint a bányavállalat által felajánlott kártalanítással meg nem elégedő károsult a kártalanítási eljárás lefolytatása végett az államigazgatási hatósághoz fordulhat. A kártalanítási eljárás célja tehát nyilvánvalóan az, hogy ennek során az államigazgatási hatóság a jogszabályoknak megfelelő kártalanítást állapítson meg a bányavállalat által felajánlott kártalanítással meg nem elégedő károsult javára. Ezt támasztja alá a Vhr. 76. §-ának (1) bekezdésében foglalt az a további rendelkezés is, amely szerint az államigazgatási hatóságnak szükség esetén a bányahatóságot szakértőként meg kell hallgatnia. Az államigazgatási hatóságnak tehát mind a bányakár megállapítása, mind pedig a kártalanítás felől érdemben kell határoznia, mégpedig a Bt. és a Vhr. rendelkezéseinek megfelelően. Ez azt is jelenti, hogy az államigazgatási hatóság a kártalanítás módját is megállapítja. E vonatkozásban a Btk. 43. §-ában, valamint a Vhr. 66—73. §-aiban foglalt rendelkezések az irányadók, amelyek meghatározzák, hogy milyen esetekben van helye természetbeni, illetőleg pénzbeli kártalanításnak. A Vhr. 76. §-ának (2) bekezdése a kereseti igény tartalmát illetően minden megszorítás nélkül adja meg mind a károsultnak, mind pedig a bányavállalatnak a bírósághoz fordulás jogát. Ebből pedig az is következik, hogy a bíróság a kártalanítás módját az államigazgatási határozatban megállapított módtól eltérően is meghatározhatja, ha az államigazgatási határozat e vonatkozásban nem felel meg az előbb említett rendelkezéseknek. Természetesen figyelembe kell venni a Vhr. 76. §-ának (3) bekezdésében foglalt azt a rendelkezést is, amely szerint csereingatlannal történő kártalanítás esetén a károsult felajánlott kártalanítást meghaladó követelését csak pénzkövetelésként érvényesítheti. A Vhr. 76. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében a jogerős államigazgatási határozattal meg nem elégedő ügyfél — a kisajátításra vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően — keresetet indíthat az ingatlan fekvése szerint illetékes bíróság előtt. Nincs azonban olyan rendelkezés, amely azt írná elő, hogy csak a másodfokú elbírálás után jogerőssé vált határozattal meg nem elégedő fél fordulhat a bírósághoz. Ebből pedig az következik, hogy az államigazgatási eljárásban biztosított jogorvoslati lehetőségek kimerítése nem előfeltétele a keresetindításnak. A felek bármelyike a bírósághoz fordulhat akkor is, ha az államigazgatási hatóság első fokú határozata emelkedett jogerőre. PK 54. szám a) Azokban az esetekben, amikor a bérlő a lakásbérletre vonatkozó jogszabályok szerint költségeinek vagy azok meghatározott részének egy összegben való megtérítését igényelheti, e költségeit minden korlátozás nélkül a bérbe beszámíthatja. b) Ha a bérlőnek a lakásbérleti jogviszonytól független lejárt pénzkövetelése áll fenn a bérbeadóval szemben, ezt a követelését a lakbérbe beszámíthatja. 163