Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

állam a Polgári Törvénykönyv 120. §-ában meghatározott feltételek szerint, az elkobzott vagyon értékéig felel. Felmerült a gyakorlatban, hogy a vagyonelkobzás adott esetben nem veszélyezteti-e a bűncselekménnyel okozott kár megtérítését. Ez szükségessé tette a kérdést érintő büntetőjogi és polgári jogi szabályok értelmezését és a megfelelő iránymutatás megadását. 1. A Btk 62. §-a szerint a vagyonelkobzás alkalmazásának általános feltétele, hogy az elkövetőnek megfelelő vagyona legyen. A mellékbüntetés alkalmazhatósága szempontjából az a vagyon tekinthető megfelelőnek, amelynek elvonása az elkövetőnek és tartásra jogosult hozzátartozóinak a létfenntartását nem veszélyezteti. Ez rendszerint azonos a bírósági végrehajtás alól nem mentes vagyonnal, az 1979. évi 11. sz. tvr. 78. §-a (Bv. tvr.) azonban a mentesség körét az 1979. évi 18. sz. tvr. (Vht.) 69—71. §-ában foglaltakhoz képest szűkíti. A vagyonelkobzás a Btk 63. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltételek mellett a vagyonelkobzás meghiúsulása céljából másra átruházott vagyontárgyakra is kimondható. 2. A vagyonelkobzással fenyegetett bűncselekmény elkövetőjét kártérítési kötelezettség is terhelheti, de a büntető eljárás során nemegyszer előrelátható, hogy vagyonelkobzás alkalmazása esetén vagyonának a mellékbüntetés végrehajtása után megmaradó része, a már érvényesített polgári jogi igény összegét, illetve — ha a polgári jogi igényt még nem érvényesítették — a bűncselekménnyel okozott kár nagyságát figyelembe véve, nem fedezi a kártérítési kötelezettséget. Ennek azonban a vagyonelkobzás alkalmazhatósága szempontjából nincs jelentősége, mert a bíróságnak a büntetőjogi rendelkezések alkalmazása során kizárólag azt kell vizsgálnia, hogy az elkövetőnek megfelelő vagyona van-e, és a vagyonelkobzás más törvényi feltételei fennállnak-e. Ha ezek a törvényi feltételek fennállanak, a mellékbüntetést kizárólag a büntetéskiszabási elvek (Btk 83. §) alapulvételével kell az elkövető egész vagyonára vagy meghatározott vagyontárgyaira elrendelni, tekintet nélkül arra, hogy az elkövetőt terheli-e kártérítési kötelezettség, illetve az milyen mértékű. Az iránymutatás értelemszerűen irányadó akkor is, ha a bíróság elkobzást rendel el, és a bűncselekmény elkövetőjét kártérítési kötelezettség is terheli. 3. A Ptk. 120. §-ának (2) bekezdése szerint, ha az állam bírósági vagy más hatósági határozattal kártalanítás nélkül szerez tulajdont, a tulajdon értékének erejéig felel a volt tulajdonosnak a tulajdonszerzéskor jogszabály, bírósági és más hatósági határozat vagy visszterhes szerződés alapján jóhiszemű személlyel szemben fennálló kötelezettségéért, feltéve, hogy a volt tulajdonosnak egyéb lefoglalható vagyontárgyára vezetett végrehajtás eredménytelen volt. A büntető eljárás során alkalmazott vagyonelkobzás folytán az állam bírósági határozattal kártalanítás nélkül szerez tulajdont. A bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló kötelezettség jogszabály alapján terheli az elítéltet, és a károsodás bekövetkezésekor nyomban esedékes [Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése]. Ha tehát a Ptk. 120. §-ának (2) bekezdésében írt egyéb feltételek is fennállnak, az állam felelőssége az elkobzott dolog értékének erejéig megállapítható. A mondottakból az is következik, hogy az állam felelős nemcsak a bűncselekmény által okozott kárért, hanem az elítéltnek jóhiszemű személlyel szemben a tulajdonszerzéskor fennálló, az adott jogviszonyra vonatkozó sajátos jogszabályi feltételekhez igazodó egyéb kötelezettségéért is. 84