Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

A megállapított tényállás szerint az I. r. terhelt anyagbeszerző, havi 3200 forint keresettel. Ezen túlmenően működési engedéllyel zenekart vezet, amelyből havi átlagban 3000 forintjövedelme van. Felesége mint szakoktató ugyancsak 3000 forint keresettel rendelkezik. A terheltnek egy mikrobusz és egy személygépkocsi vagyona van. A II. r. terhelt 8 általános iskolát végzett, a közlekedési vállalatnál dolgozik, és kb. 4000 forint keresettel rendelkezik. Felesége mint kereskedelmi elárusító 1700 forintot keres havonta. Egy kiskorú gyermekük van. A terhelt vagyontalan. Az I. r. terhelt arra kérte a II. r. terheltet — aki mint zenerajongó, nagy tisztelője volt az I. r. terheltnek —, hogy szerezzen részére NSZK-márkát. Ezt követően a II. r. terhelt kapcsolatba lépett az ügyben ugyancsak terheltként szereplő személlyel, és az I. r. terhelt által rendelkezésre bocsátott 9000 forintért 500 NSZK-márkát vásárolt, melyet nyomban átadott az I. r. terheltnek. Közreműködéséért a II. r. terhelt semmiféle juttatásban nem részesült. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. I. A megalapozott tényállás alapján helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az I. r. és a II. r. terheltek azáltal, hogy tiltott magánforgalomban — a hivatalostól eltérő árfolyamon — külföldi fizetőeszközt vásárolva azt belföldi személytől átvették, megsértették az 1974. évi 1. sz. tvr. 5. §-a (1) bekezdésének az 1979. évi 1. sz. tvr. 1. §-ával módosított a) pontjában, továbbá a hivatkozott törvényhely b) pontjában, végül az 1979. évi 1. sz. tvr. 3. §-ával módosított 7. §-ának (1) bekezdésében foglalt tilalmakat, és ezért mint társtettesek elkövették a Btk 309. §-ának (1) bekezdésébe ütköző devizagazdálkodás megsértésének vétségét. A büntetés kiszabása során tévesen értékelték az eljárt bíróságok azt, hogy a terheltek mint társtettesek valósították meg a bűncselekményt. Az adott körülmények között a társas bűnelkövetésnek nincs olyan kihatása, amely ennek a közös elkövetésnek súlyosítóként értékelését indokolttá tenné. Éppen ellenkezőleg. Az eljárás adatai egyértelműen azt mutatják, hogy a külföldi fizetőeszköz megszerzése az I. r. terheltnek állott érdekében, míg a II. r. terheltnek az 500 NSZK-márka megszerzésében történt közreműködése alárendelt jelentőségű volt, ebből az ő számára semmiféle vagyoni előny nem származott, szerepe a puszta közvetítésre szorítkozott. Az eljárt bíróságok az I. r. és a II. r. terhelt cselekményének a társadalomra veszélyességéből fakadó jelentős súlybeli különbséget nem értékelték kellőképpen, mivel az I. r. terhelttel szemben 80 napi tétel, a II. r. terhelttel szemben pedig 60 napi tétel pénzbüntetést szabtak ki. Az alárendelt szerepet vállaló II. r. terhelt magatartásához képest az I. r. terheltre kiszabott pénzbüntetés tehát kirívóan enyhe. A Btk 51.§-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértésével jártak el a bíróságok, amikor az eltérő vagyoni, jövedelmi, kereseti és személyi viszonyok között élő terhelteket érintően a pénzbüntetés megállapításánál az egy napi tétel összegét egyenlő mértékben állapították meg. A pénzbüntetésnek ilyen módon való kiszabása azt eredményezte, hogy az jóval nagyobb súllyal nehezedik a II. r. terheltre, mint terhelttársára. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az I. r. terhelttel szemben 120 napi tétel pénzbüntetést szabott ki, az egy napi tétel összegét pedig 120 forintban állapította meg. II. Törvénysértő az eljárt bíróságoknak az a rendelkezése is, amellyel egyetemlegesen kötelezték a terhelteket az elkobzás alá eső érték megfizetésére. Az a körülmény, hogy a II. r. terhelt a devizajogszabály megsértésével kapcsolatos cselekmény megvalósításánál az I. r. terhelttel együtt társtettesi tevékenységet fejtett ki, önmagában nem teszi indokolttá az elkobzás alá eső érték egyetemleges megfizetésére való kötelezést. 64