Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

Az elsőfokú eljárásban jogerőre emelkedett határozat tényállása szerint a terheltet a körzeti orvos 9 napig terjedő időre táppénzes betegállományba vette. A terhelt azonban keresőképes állományba vétele után sem ment dolgozni és igazolatlan munkahelyi mulasztásának leleplezésére az orvosi igazoláson a keresőképesség napját 2 nappal későbbre javította át. Ugyanakkor azonos módon hamisította meg az orvosi igazolás tartalmát is. A próbára bocsátás törvénysértő alkalmazása miatt a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos. A terhelt cselekményével megvalósított közokirat-hamisítás bűntettét a Btk 274. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés 3 évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti. E büntetési tételhez képest a próbára bocsátásnak a törvényben megkövetelt egyik előfeltétele hiányzott és ezért ennek az intézkedésnek az alkalmazására nem volt törvényes lehetőség. Ezen túlmenően — az adott körülményekhez képest — a próbára bocsátás alkalmazása egyéb okból is szükségtelen. Az iratok tartalmából kitűnően a büntetlen előéletű, négy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodó terheltet a munkáltatója fegyelmi büntetésként szigorú megrovás fegyelmi büntetésre ítélte. A terhelt javára értékelték, hogy már hosszabb ideje áll munkaviszonyban a gazdaságnál, eddigi munkáját kifogástalanul végezte és a terheltet az indította a cselekmény elkövetésére, hogy két napi igazolatlan mulasztását akarta ilyen módon megokolni. Mindehhez képest tehát az állapítható meg, hogy a terhelt cselekménye már az elkövetéskor olyan csekély fokban mutatkozott veszélyesnek a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelennek mutatkozott (Btk 28. §). A fegyelmi eljárásban alkalmazott joghátrány ugyancsak a szükséges nevelő és visszatartó hatás céljainak elérését szolgálja. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapítottá, hogy a járásbíróság végzése a próbára bocsátás alkalmazása miatt törvénysértő. Ezért a végzést hatályon kívül helyezte, a 2 rb. közokirat-hamisítás bűntette miatt a terhelt ellen indított büntető eljárást a Be 213. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján megszüntette és a terheltet a Btk 71. §-ának (1) bekezdésében foglalt megrovásban részesítette. (B. törv. IV. 234/1982. sz.) (2/1983.) 9830. /. Nincs helye olyan tartalmú ítélet meghozatalának, hogy a vád tárgyává tett és bűnhalmazatban álló egyik cselekmény tekintetében a bíróság az elkövető bűnösségét állapítja meg és büntetést szab ki, a másik cselekmény tekintetében pedig a társadalomra veszélyesség csekély fokára (Btk 28. §) tekintettel az eljárást megszünteti. II. Helye lehet a szabadságvesztés katonai fogdában vagy fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtásának akkor is, ha a katona a szolgálatát már nagyrészt letöltötte, de a büntetés a szolgálati idő lejárta előtt a katonai büntetésvégrehajtási intézetben még megkezdhető. I. A katonai bíróság a honvéd vádlottat parancs iránti engedetlenség vétsége miatt 5 hónapi — katonai fogdában végrehajtandó — szabadságvesztésre ítélte, ugyanakkor azonban a szolgálati tekintély megsértésének vétsége miatt indított eljárást megszüntette és az ügyet e vonatkozásban fenyítés kiszabása végett az illetékes parancsnok fegyelmi hatáskörébe utalta. A vádlott leszerelése 1984 februárjában volt várható, 1983. november 17. napján 38