Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a II. r. terhelt szándékegységben volt az I. r. terhelttel a sértett pénzének erőszakkal történő megszerzésében, ennek érdekében tényállási elemet is megvalósított, amikor a sértett kezébe rúgott. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a II. r. terhelt csak bűnsegédként és nem társtettesként valósította meg a rablás bűntettét. Ez a jogi indokolás téves. A II. r. terhelt az erőszak alkalmazásában részt vett, tehát a terheltek a bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósították meg. Ezért a helyes minősítés szerint a rablás bűntettét mindketten társtettesként követték el [Btk 20. § (2) bek.]. (B. förv. HL 949/1983.) (255/1984.) 9817. Nem kizárt a társtettesség a szándékon túli eredményért való felelősség megállapítását jelentő halált okozó testi sértés esetében sem. A megyei bíróság a vádlottak bűnösségét társtettesként elkövetett, halált okozó testi sértés bűntettében állapította meg. A sértett albérleti megállapodást kötött lakásának kisebb szobájára a vádlottakkal, és tőlük egyidejűleg 1500 forintot is felvett egy hónapi albérleti díj fejében. Néhány órával később azonban kiderült, hogy a szóban levő szobában már lakik egy albérlő, emiatt a vádlottak követelték a sértettől, hogy a pénzt adja vissza vagy menjenek el együtt a rendőrségre. Mivel a sértett a felhívások egyikét sem volt hajlandó teljesíteni, őt a vádlottak megragadták, lökdösték, rángatták és testszerte ütlegelték; többször a fotelba, illetve a heverőre lökték. Egyik esetben az I. r. vádlott olyan erővel lökte a heverőre a sértettet, hogy annak a feje a falhoz csapódott. A sértett fején keletkezett duzzanatot a II. r. vádlott is észlelte és ezt a körülményt a társával is közölte. A fürdőszobába került sértettet a II. r. vádlott egy lavór vízzel is leöntötte, majd a vádlottak a lakást elhagyták. A vádlottak bántalmazása következtében a sértett a fején duzzanatokat, mindkét szeme körül körkörös bevérzést, az arcán véraláfutásokat, a nyakán fojtogatásos, a mellkasán, karján és lábszárán véraláfutásos sérüléseket szenvedett. A sértettet kórházba szállították, a keményburok alatti vérömlenyt eltávolították, de a szakszerű kezelés ellenére a sértett 3 hét múlva meghalt. A halál oka a keményburok alatti vérzéshez társult agyroncsolódás volt. Ez a sérülés akkor keletkezett, amikor az I. r. vádlott lökése révén a sértett feje a falhoz csapódott. A cselekmény elkövetésekor mind a két vádlott, mind a sértett ittas állapotban volt. Téves az az álláspont, amely szerint a halált okozó testi sértés esetén — amely praeterintencionális cselekmény — fogalmilag kizárt a társtettesség megállapítása, minthogy az eredmény tekintetében gondatlan a bűnösségi forma, amely kizárja a társtettesség alanyi oldalán jelentkező akarategység fennállását. A Btk 20. §-ának (2) bekezdése szerint társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. Társtettesség tehát csak szándékos bűncselekményeknél lehetséges, gondatlan bűncselekménynél fogalmilag kizárt. Az ún. vegyes bűnösségű bűncselekmények azonban a jogkövetkezmények szempontjából szándékos bűncselekmények, ezért az ilyen típusú bűncselekményeknél társtettesség megállapítása nem kizárt. Az adott esetben megalapozott a megyei bíróságnak az az álláspontja is, hogy kellő gondosság mellett mindkét vádlottnak számolnia kellett a sértett halálának a bekövetkezésével. Ezért nem tévedett a megyei bíróság, amikor a két vádlott cselekményét társtettesként elkövetett halált okozó testi sértés bűntettének minősítette. (Legf. Bír. Bf. 11. 579/1983. sz.) (381/1984.) 31