Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

9818. Az üzérkedés tettese, aki más iparengedélyének a felhasználásával jogosulatlan vállalkozást tart fenn; aki pedig az iparjogosítványát e célból más rendelkezésére bocsátja: az üzérkedés bűnsegéde. Az elsőfokú bíróság ítéletében a IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett üzérkedés bűntettében, az V. r. vádlottat pedig mint bűnsegédet. A megállapított tényállás lényege szerint az ügy I. r. vádlottja kőműves kisiparos, éveken keresztül rendszeresen nagy értékű munkákat végzett az ingatlankezelő vállalat részére. A munkák nagyságrendje miatt az általa alkalmazható dolgozókkal azok nem voltak elvégezhetők, ezért több kó'műves szakmunkással — akik nála vagy vele dolgoztak — megállapodott, hogy iparengedélyt váltanak ki, s azt rendelkezésére bocsátják. A IV. r. és az V. r. vádlott az iparjogosítványát az abból folyó jogokkal és kötelezettségekkel az I. r. vádlott rendelkezésére bocsátotta, aki a munkákat szervezte, az alkalmazottakat felvette, fizette, az ingatlankezelő vállalattal az elszámolásokat végezte és rendelkezett a kisiparosok folyószámláira befolyt összegek felett is. A IV. és az V. r. vádlottak ugyanakkor mindketten fizikai (kőműves) munkát végeztek egész tevékenységük alatt. Havi jövedelmük 12 000 és 20 000 forint között volt, amely magában foglalta az iparjogosítvány átengedésével kapcsolatos javadalmazást is. Az I. r. vádlott a kisipari engedéllyel rendelkező, de továbbra is szakmunkásként dolgozó társai segítségével a vádbeli időszakban legalább 12 millió forint vállalkozói díj ellenében végzett bontási és tatarozási munkákat, ezeknek elszámolása az egyes vádlott-társak nevén történt és független volt a tényleges tevékenységüktől. Az elsőfokú bíróság jogi indokolásában részletesen kifejtette, hogy a kisiparosok — közöttük az említett két vádlott is — elősegítették az I. r. vádlottnak a kisipar körét messze túlhaladó tevékenységét. Tudomásuk volt a tényleges és a nevükön bonyolódó forgalomról, egyebek között, hogy az OTP-nél vezetett csekkszámláikról kivonatot kaptak és az adóbevallásukat is ismerték. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállásból a bűnösségre vont jogi következtetéssel egyetértett, a minősítés annyiban szorul pontosításra, hogy az I. r. vádlott cselekménye a Btk 299. §-a (1) bekezdése a) pontjának II. fordulata szerint minősül; ugyanakkor a IV. r. és az V. r. vádlott ennek a bűncselekménynek a bűnsegédei voltak. (Legf. Bír. Bf. Hl. 1097/1984. sz.) (130/ 1985.) 9819. Annak, aki a jogtalanul megtámadottnak a védekezés hatékonysága érdekében eszközt bocsát a rendelkezésére, a bűnsegédi bűnrészesség miatt abban az esetben sem lehet a büntetőjogi felelősségét megállapítani, ha a megtámadott utóbb a jogos védelem körét túllépi. A városi bíróság a II. r. terheltet bűnsegédként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt ítélte el. A megállapított tényállás lényege a következő. A II. r. terhelt és családja, valamint a sértett közvetlen szomszédok és haragos viszonyban állnak egymással. A 77 éves sértett aggkori elbutulásban szenved. A vádbeli napon a sértett átkiabált a vádlottaknak, hogy a kamrájukban kapcsolják le a villanyt, majd egy vasvillával a kamra ablakán levő szúnyoghálót összeszurkálta. Az I. r. vádlott átment a két udvar közötti kerítés szűk nyílásán, hogy a sértettet a további rongálásban megakadályozza. A sértett vasvillával a kezében a közeledő I. r. vádlott felé fordult. 32