Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

elmaradása esetén hajlandó neki fizetni. Ezt az ajánlatát a rendőrőrmester többszöri figyelmeztetése ellenére megismételte. A hivatali vesztegetés bűntettének [Btk 253. § (2) bek.] a törvényi tényállása már akkor megvalósult, amikor az elkövető előnyt ígér azért, hogy a hivatalos személy hivatali kötelességét megszegje, hatáskörét túllépje vagy hivatali helyzetével egyébként visszaéljen. Az aktív vesztegetés befejezettségéhez tehát még az ígéret elfogadása sem szükséges. Ezért nem tévedett a járásbíróság, amikor nem csupán kísérletet látott megállapítandónak. Ugyanakkor a megyei bíróság — a járásbíróság álláspontjával szemben — két rendbeli hivatali vesztegetés bűntettét látta megvalósultnak. A vádlott két rendőrnek tette meg az ajánlatát. A szóban levő bűncselekmény jogi tárgya a hivatalos személy működésének törvényes rendje és a működésébe vetett bizalom. Ezt a jogvédte érdeket az adott esetben a vádlott kétszer sértette meg. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Bf. 341/1983. sz.) (215/1984.) 9806. Elvétés esetén a súlyos testi sértés okozására irányuló szándékkal elkövetett cselekmény helyes minősítése. Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat súlyos testi sértés bűntette miatt ítélte el. Az I. r. és a II. r. vádlottak — az utóbbi vádlott esetében az ítélet elsőfokon jogerőre emelkedett — testvérek. A vádbeli napon mindketten az italboltban tartózkodtak, ahol az I. r. vádlott fogyasztott csak szeszes italt. A veszekedés közben az I. r. vádlott felugrott azzal a szándékkal, hogy megüti testvérét, aki azonban megelőzte. így a II. r. vádlott ütését követően került sor tettlegességre, melynek során a II. r. vádlott a pult mögé szorult. Az I. r. vádlott a pultról üres söröskorsókat vett fel, s azzal igyekezett megdobni a II. r. vádlottat, akinek a dobások elől sikerült elhajolnia. Az egyik korsó az italboltba akkor belépő T. L. fejét érte, aki a bal arcon, a bal alsó szemhéjon és a felső ajkon 1 — 2 cm-es repesztett sebzést szenvedett el, a bal szem szaruhártyája is megsérült, ezen utóbbi sérülés gyógytartama a 8 napot meghaladta, a tényleges gyógytartam 3—4 hétre tehető. Az italboltban kb. 8—10 személy volt jelen. Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett az I. r. vádlott bűnösségére, tévedett azonban a cselekmény minősítése kérdésében, mert nem vette figyelembe, hogy az I. r. vádlott cselekménye az elvétés (aberratio ictus) szabályai szerint bírálandó el. Az I. r. vádlott tehát a megtámadni szánt személyt vette célba, számolva azzal, hogy az általa használt eszközzel 8 napon túl gyógyuló sérülést is okozhat. A söröskorsó azonban elvétés folytán ténylegesen más személyt, az éppen akkor az italbolt ajtaján belépő T. L-t érte el. A nyolc napon túl gyógyuló sérülés tehát más személyen következett be, mint aki ellen a támadás eredetileg irányult. Ezért a II. r. vádlott sérelmére a Btk 170. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének a Btk 16. §-a szerinti kísérletét követte el. Az I. r. vádlott italboltban, tehát nyilvános szórakozóhelyen, ahol rendszerint több személy szórakozik, s ahol az adott esetben is több személy volt jelen, dobta a testvére irányába a söröskorsókat. Az általa megtámadott személyen kívül más sértett sérelmére testi sértés okozása — mint lehetőség — előrelátása az I. r. vádlottól elvárható volt, következésképpen a söröskorsók eldobása lehetséges következményeit felismerte, de könnyelműen bízott azok elmaradásában. A T. L. sértett sérelmére 26