Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1983. január - 1986. december (Budapest, 1988)

A Btk 17. §-ának (3) bekezdésében megfogalmazott büntethetőséget kizáró ok annak a javára állapítható meg, aki valamely szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi (tehát a cselekmény kísérleti szakaszig jut), de azért nem fejezi be, mert ezt — saját akaratából — már nem is kívánja. Feltétel továbbá, hogy a szándékos bűncselekmény véghezvitelének megkezdése az ún. befejezetlen kísérlet stádiumában maradjon. Az elállás önkéntesnek akkor mondható, ha az elkövető a már megkezdett cselekményt zavartalanul folytathatná, ebben a számottevő külső körülmények nem akadályozzák, és mégsem teszi ezt. Az adott esetben a vitathatatlanul erőfölényben levő vádlott egy bezárt szobában, kettesben volt a tényállásban leírtak szerint lényeges ellenállást nem tanúsító sértettel. A sértett menekülési kísérletét könnyen elhárította, amikor utána ment és elé állt, majd ekkor a sértett könyörgésének hatására úgy döntött, hogy mégsem öli meg H. J-nét. Ezért a vádlott a H. J-né sértett sérelmére elkövetett cselekmény miatt a Btk 17. §-ának (3) bekezdése értelmében — önkéntes elállás következtében — nem büntethető. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlott cselekményét a Btk 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntette kísérletének minősítette, a vádlott ugyanis G. A. sérelmére ezt a bűncselekményt elkövette. (Legf. Bír. Bf. I1L 350/1983. sz.) (134/1984.) 9805. /. Az az elkövető, aki az őt tettenérő rendőrnek pénzt ígér és arra kéri, hogy ne tegyen ellene feljelentést, a hivatali vesztegetés befejezett bűntettét valósítja meg. II. Bűnhalmazat valósul meg, ha a hivatali vesztegetésre vonatkozó ajánlatot több rendőrnek teszik meg. Az elsőfokú bíróság a vádlottat hivatali vesztegetés bűntettében, jármű önkényes elvétele vétségében, valamint ittas járművezetés vétségében mondotta ki bűnösnek. A vádbeli napon a vádlott autóbusszal munkásszállító körjáratban teljesített szolgálatot. Másnap reggel tért vissza a vállalat kirendeltségére, ahol egyik társával együtt a jármű takarításához látott. Közben 1 dl pálinkát és 6 — 8 üveg sört fogyasztott el. Délután 14 óra tájban engedély nélkül kihozta az autóbuszt a vállalat telephelyéről, mert nőismerőséhez kívánt vele menni. Társa az utastérben aludt. A vádlott vérében ekkor 2,92 ezrelék alkoholkoncentráció volt kimutatható, s mivel egész éjjel nem aludt és nem étkezett, igen bódult, zavarodott állapotban vezette a járművet. A szolgálatot teljesítő rendőrnek feltűnt az autóbusz bizonytalan mozgása. A rendőrőrmester szolgálati gépkocsival az autóbusz után indult. Bár szirénát és megkülönböztető jelzést használt, csak 1—1,5 km-es üldözés után tudta az autóbuszt megelőzni és a vádlottat megállítani. Amikor a rendőrőrmester felment az autóbuszra, látta, hogy a vádlott ittas. Időközben odaérkezett a másik járőrkocsi, melyet egy rendőr törzsőrmester vezetett. Utóbbi átvette az intézkedést, mert a társa szondáért ment. A vádlott — adatainak egyeztetése során azt az ajánlatot tette a rendőrtörzsőrmesternek, hogy ne vegyék el az engedélyét, ne tegyenek feljelentést és ő pénzt fog ezért fizetni. Elővette és kinyitotta az irattárcáját, amelyben nagyobb összeg volt. A rendőrtörzsőrmester határozott visszautasítása után visszatért a rendőrőrmester, aki az alkoholszonda alkalmazása után a vádlottat beültette a szolgálati gépkocsiba és vérvételre vitte. Útközben a vádlott a rendőrőrmesternek ugyancsak azt mondta, hogy az intézkedés 25