Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

badságvesztést egymástól eltérő fokozatban rendelte végrehajtani: az összbüntetési ítéletben megállapított szabadságvesztést abban a fokozatban kell végrehajtani, amely a legszigorúbb. Végül abban az esetben, ha az alapítéletek bármelyike a Btk 42. §-a (2) bekezdésének a)—c) pontjaiban felsorolt bűntettek miatt három évet el nem érő szabadságvesztést tartalmazott, avagy a többszörös visszaaesővel szemben kiszabott szabadságvesztés tartama a két évet nem érte el, de összbüntetés folytán a szabadságvesztés tartama az említett tartamokat eléri: az összbüntetési ítéletben úgy kell rendelkezni, hogy a szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani [Btk 94. § (1) bek.]. 2. a) A Btk-nak a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó rendelkezései összhangban állnak a Btk 47. §-ának (2) bekezdésében, illetőleg a Btk 112. §-ában a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezésekkel. Azokban az esetekben tehát, amikor a bíróság az elkövetőre nézve eggyel enyhébb vagy súlyosabb végrehajtási fokozatot állapít meg [Btk 45. § (2) bek.], ez kihatással van arra is, hogy a terhelt a büntetése hányad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Minthogy tehát a Btk 47. §-ának (2) bekezdése, valamint a Btk 112. §-ának a) és b) pontja a feltételes szabadságra bocsátás általános szabályait tartalmazzák: a bíróságnak a határozat rendelkező részében nem kell meghatároznia, hogy a terhelt a szabadságvesztés hányad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A Btk 47. §-ának (3) bekezdése határozza meg, hogy a terhelt mely esetekben nem bocsátható feltételes szabadságra. Ezekben az esetekben a bíróság által megállapított büntetésvégrehajtási fokozatnak nincs meghatározó szerepe a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségére nézve. A feltételes szabadságra bocsátásból való kizárást eredményező okok között vannak olyanok, amelyek magának a határozatnak a rendelkező részéből is kitűnnek: így ha a terhelt többszörös visszaeső, a szabadságvesztés tartama három hónap (mert a szabadságvesztésből legalább három hónapot ki kell töltenie), vagy ha a terheltet kiutasításra ítélték. Ezekben a Btk 47. §-a (3) bekezdésének a), c) és d) pontjában meghatározott esetekben szükségtelen annak a határozat rendelkező részében feltüntetése, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Más a helyzet a Btk 47. §-a (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott ok fennállása esetén. A bíróság a bizonyítékok értékelése körében állapítja meg, hogy a vádlott a szándékos bűncselekményt a korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre elítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követte el. Minthogy ez a körülmény a határozat rendelkező részéből nem tűnik ki: a feltételes szabadságra bocsátásból való kizárásra vonatkozó rendelkezést a határozatnak akkor kell tartalmaznia, ha a Btk 47. §-a (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott kizáró ok áll fenn. b) Összbüntetésbe foglalás esetén az ítéletnek a büntetésvégrehajtási fokozatra vonatkozó rendelkezése ugyancsak kihat arra, hogy a terhelt a szabadságvesztés hányad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Vonatkozik ez arra az esetre is, amikor az összbüntetést megállapító bíróság a Btk 94. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával az elítélt javára eggyel enyhébb fokozatot állapít meg. Ezekben az esetekben tehát az összbüntetés tárgyában hozott határozat rendelkező részében nem kell meghatározni, hogy a terhelt a szabadságvesztés hányad részének a kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. 84