Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

A felháborodott vádlott felszóllította a sértettet, hogy menjen haza. A sértett most már dühösen megismételte a sértő kijelentését, amit a vádlott ismételten visszautasított. A sértett ekkor beugrott a konyhából nyíló kamrába és befelé húzta annak ajtaját. A vádlott a vele azonos fizikai erejű sértettet kihúzta a kamrából a konyha közepére. A sértett az asztal­ról felkapott egy kést, durván szidalmazta a vádlottat és kijelentette, hogy iszik a véréből. A sértett és a vádlott között lökdösődés kezdődött: a konyhából kisodród­tak az előtérbe, majd a sértett lökése következtében a vádlott hanyatt fekvő testhelyzetben kiesett az udvarra. A sértett a földről felálló vádlott után lépett és az ajtó mellett, a ház­falnak támasztott szerszámok közül felvett egy fémfejű gereblyét, amellyel a vádlott felé csapott. Megütni azonban nem tudta, mert a gereblye foka beleakadt a közelben levő kocsi vonórúdjába, s így azt elejtette. Ezzel a támadással szinte egyidejűleg a felindult vádlott egy 90 cm nyélhosszúságú fejszét kapott fel és annak fokával, közepesnél nagyobb erővel, a homlok tá­jékon a szem feletti részen fejbe ütötte a sértettet. A helyszín teljesen sötét volt. csak a konyhából kiszűrődő fény adott gyenge látási lehetőséget. A sértett összeesett és rángatózni kezdett. A vádlott a súlyos következményt észlelve a közelben levő állami gaz­dasághoz ment és a segélykérő telefonon a mentőket és a rendőrséget értesítette. A kórházba szállítást követően a sértetten 4 órán belül két műtétet haj­tottak végre. Az első műtét során az agyállományt nyomó, darabokra tört homlokcsont-részleteket távolították el, míg a második műtét az agyállo­mányra fokozódó nyomás elhárítását célozta. A sértett kétoldali gennyes középfülgyulladást, kétoldali gócos tüdőgyul­ladást is elszenvedett, majd a sérüléssel okozati összefüggésben levő szövőd­mény — nyombélfekélyből származó kivérzéses shock — miatt következett be a halál. A megalapozott tényállás alapján a megyei bíróság helyesen következte­tett a vádlott bűnösségére, cselekménye jogi minősítése során azonban hely­telenül alkalmazta az anyagi jogi szabályokat. A büntető eljárás alapelveivel ellentétesen helyezkedett arra az állás­pontra, hogy a jogos védelmi helyzetet annak kell bizonyítani, aki erre hivatkozik. A Be 3. §-ának (2) bekezdése szerint a bűnösség bizonyítása a büntető ügyekben eljáró hatóságokat terheli; a jogos védelmi helyzetben elkövetést tartalmazó védekezést a Be 5. §-ának (1) bekezdésében megfogal­mazott általános szabály alapján a hatóság hivatalból köteles megvizsgálni; amennyiben pedig a vádlott bűnösségének igazolására számításba jöhető té­nyek bizonyító ereje kétséges, úgy a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a Be 61. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel nem lehet a vádlott ter­hére értékelni. A tényállás szerint a vádlottat a sértett részéről előbb becsületérzésében érte sérelem, majd az események megszakítás nélküli folyamatában előbb puszta kézzel végrehajtott dulakodásban, utána késsel történő fenyegetés­ben megnyilvánuló, végül gereblyével történő vagdalódzással fizikai táma­dás érte. A sértett jogtalan támadása a vádlott testi épségét közvetlenül fenye­gette, és a folyamatos, egyre veszélyesebb támadásra figyelemmel a vádlott jogos védelmi helyzetben volt, amikor a sértett gereblyével intézett táma­70

Next

/
Thumbnails
Contents