Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

dását fejsze használatával hárította el. Ez a jogos védelmi helyzet akkor sem szűnt meg, amikor a sértett a gereblyét a kezéből kiejtette, minthogy a vádlott azzal egyidőben ütött a fejszével a sértett homlokára. Az elhárító-védekező cselekmény arányosságának a vizsgálata során azt a körülményt is értékelni kellett, hogy a sértett közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt, amely az indulati cselekményekre egyébként is hajlamos sértett agresszivitását fokozta, másfelől azonban ez a vádlott védekezésének az esélyeit kedvezően befolyásolta. Erre mutat, hogy a bizonytalanul mozgó sérült bántalmazásától a vádlott egyáltalán nem sérült meg. Mindezekből az következik, hogy a vádlott elhárító-védekező cselekményének befejező mozzanata aránytalanul eltúlzott volt, tehát a jogtalan támadás elhárításához szükséges mértéket túllépte. A vádlottat az elhárítás szükséges mértékének a felismerésében részben a sértett magatartásával kiváltott felindultsága, részben pedig enyhe fokú gyengeelméjűsége korlátozta. A megyei bíróság az anyagi jogi szabályok téves alkalmazásával minősítette a vádlottnak az élet kioltását eredményező cselekményét a Btk 167. §-a szerinti erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének. Igaz ugyan, hogy a vádlott felindult lelki állapotban követte el a cselekményt és a felindultságát méltányolható ok: a sértett jogtalan támadása váltotta ki, jogos védelmi helyzet fennállása esetén azonban nem az emberölés privilegizált esetének, hanem a jogos védelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának van helye. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlott cselekményét a Btk 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének minősítette azzal, hogy a büntetés kiszabása során a Btk 29. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának lehet helye. A büntetés kiszabása során a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények mellett további enyhítőként vette figyelembe a vádlottnak az elkövetés után, a sértett számára orvosi segítséget biztosító magatartását. Erre is tekintettel alapot látott a Btk 87. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazására, de a cselekmény tárgyi súlyát is szem előtt tartva az első fokú bíróság által kiszabott 3 évi szabadságvesztés alkalmazását a büntetés céljának eléréséhez szükségesnek látta. A Legfelsőbb Bíróság a jogos védelem szükséges mértékének túllépése során elkövetett cselekményre tekintettel a vádlottal szemben közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását indokolatlannak találta és ezért azt mellőzte. (Legf. Bír. Bf. V. 1004/1980. sz.) (317/1981.) 8520. I. A bottal támadó sértett ellökése akkor sem tekinthető az elhárítás szükséges mértéke túllépésének, ha ennek következtében a sértett súlyos sérülést szenved. II. Halált okozó testi sértés megállapításának nincs helye, ha az elkövető magatartásának következményeit — elvárhatóság hiányában — nem láthatta előre. Az első fokú bíróság a vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. 71