Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

deklődött a sértettől, aki őt ezután a tényállásban írtak szerint különböző módon bántalmazta. Az adott körülményekből nem vonható olyan következtetés, hogy a vádlott akkor, amikor az események során mindvégig tipikusan garázda és provokatív magatartást kifejtő sértett hívásának az említett módon eleget tett, a kölcsönös bántalmazásra — tehát a jogellenes tevékenységre — történő „kihívást" is elfogadta volna. A vádlott magatartásában semmi olyan mozzanat nem észlelhető, amely arra utalna, hogy ő is verekedni akart volna, vagyis hogy elfogadta volna a sértett „kihívását". Az eseménysorozat lezajlását tekintve megállapítható, hogy mindvégig a sértett volt a támadó fél, a vádlott pedig — egészen az utolsó mozzanatig — semmiféle támadó magatartást nem tanúsított. Nincs tehát megfelelő alap olyan következtetés levonására, hogy a vádlott annak tudatában ment volna a sértett után az utcaközbe, hogy őt oda a sértett kölcsönös verekedés végett hívta be. Ennélfogva nem helytálló a megyei bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a vádlottat a jogellenes tevékenységre felszólító „kihívás" elfogadása miatt nem illeti meg jogos védelem. A vádlott a testi sértés okozására irányuló támadást ugyancsak testi sértés okozására irányuló módon hárította el, ezért az elhárító cselekmény nem volt aránytalanul súlyosabb, mint a jogtalan támadás, az elhárító cselekmény tehát objektíve szükséges és az elhárítás módja objektíve arányos volt. A Legfelsőbb Bíróság mindezeknél fogva az első fokú ítéletet megváltoztatva a vádlottat az ellene életveszélyt okozó testi sértés büntette miatt emelt vád alól a Btk 29. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a Be 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja értelmében, büntethetőséget kizáró ok folytán felmentette. A felmentő rendelkezéshez képest nincs törvényes alapja a kényszergyógyítás elrendelésének, ezért ezt az intézkedést mellőzte. (Legf. Bír. Bf. V. 810/1980. sz.) (215/1981.) 8519. I. A jogos védelmi helyzet hivatalból vizsgálandó, az ezzel kapcsolatos bizonyítási teher nem hárítható át a terheltre. II. A jogtalan támadás miatt keletkezett felindultságban, a támadás fennállása alatt elkövetett ölési cselekményt az emberölésre és a jogos védelemre, nem pedig az erős felindulásban elkövetett emberölésre vonatkozó rendelkezések alapján kell elbírálni. A megyei bíróság a vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette miatt börtönben végrehajtandó 3 évi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a vádlott bor vásárlása után hazafelé tartva összetalálkozott a sorkatonai szolgálatot teljesítő, eltávozáson levő sértettel, aki őt sörözni hívta. Két-két korsó sör elfogyasztása után mindketten a lakásukra távoztak. Rövid idő elteltével azonban a sértett megjelent a vádlott és felesége lakásán, ahol szalonnával kínálták, majd a mintegy 1,2 liter bort közösen fogyasztották el. Az elfogyasztott szeszes italoktól a sértett közepes fokú (2,57 ezrelék) alkoholos befolyásoltság állapotába került. Beszélgetés közben a leittasodott sértett az egyébként féltékeny természetű vádlottnak olyan kijelentést tett, hogy menjen el sörért a kocsmába, és ő addig „tisztába teszi" a feleségét. A vádlott ezt úgy értelmezte, hogy a sértett szexuális kapcsolatba akar kerülni a házastársával. 69