Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

A jogos védelem 29. § 8518. I. Nincs megfosztva a jogos védelem lehetőségétől, aki nem kölcsönös verekedés szándékával megy a támadó felhívásában megjelölt helyre. II. A testi sértésre irányuló támadásnak életveszélyt okozó testi sértéssel elhárítása nem értékelhető a jogos védelem túllépéseként, ha az elhárító cselekmény szükséges és az elhárítás módja objektíve arányos. A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte, egyben elrendelte a vádlott kényszergyógyítását. A megállapított tényállás lényege a következő. A vádlott az egyik eszpresszóban italozott, amikor az általa csak látásból ismert sértett őt minden előzmény nélkül hátulról, több ízben megütötte. A jelenlevők a vádlottal közölték, hogy ha a sértett iszik, mindig így viselkedik. A vádlott távozásakor a sértett is elhagyta az eszpresszót, aki az utcán a vádlottat magához hívta, őt ököllel bal vállon ütötte úgy, hogy a vádlott megtántorodva a földre esett. A földről felkelő vádlott többször is megkérdezte a sértettet, hogy miért bántotta, aki őt azzal, hogy ezt megmagyarázza, egy közeli utcaközbe hívta be, ahol „visszakézből" a vádlott szájára ütött. Az ütés folytán az italos vádlott hátra esett, néhány másodpercre az eszméletét is elvesztette, és a száján keletkezett sérülés folytán a foga is meglazult. A sértett ezután a földön fekvő vádlottat többször megrúgta, majd egy bottal több ízben a vállára ütött. A vádlott a kezére támaszkodva igyekezett a földről felkelni, közben a kabátzsebéből kivette az étkezés céljára használt 11 cm pengehosszúságú kését és azzal a sértett felé szúrt. A kés hegye elérte a sértett testét, aki a botot ismét ütésre emelte. A vádlott ekkor újólag a sértett felé szúrt. Ez a szúrás is elérte a sértett testét. A sértett a közben kettétört botot a földre engedte és a helyszínről eltávozott. A sértett a közepes erejű szúrások egyike folytán a has jobb oldalán a hasüregbe nem hatoló — 4 heti gyógytartamú — sérülést szenvedett, míg a másik szúrás a mellkas bal oldalán a mellüreget megnyitotta és a légmell keletkezése folytán életveszélyes, de utóbb 3 hét alatt gyógyuló sérülést okozott. A sérülések következmény nélkül meggyógyultak. Az első fokú bíróság a megalapozott tényállásban foglaltaktól tévesen következtetett a vádlott bűnösségére. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azzal az — első fokú ítéletben kifejtett — okfejtéssel, amely szerint a vádlott akkor, amikor a sértett hívásának eleget téve őt a néptelen utcaközbe követte, ezáltal a kölcsönös tettlegességre való kihívást elfogadta, következésképpen — az ezzel kapcsolatos bírósági gyakorlatra figyelemmel — nincs alap a jogos védelem megállapítására. A tényállásban rögzítettekből kitűnően a sértett a vádlottat már az eszpresszóban minden indok nélkül bántalmazta, majd amikor az hazafelé indult, megvárta, magához hívta és újólag megütötte. Ezután hívta a bántalmazás oka után kérdezősködő vádlottat az említett utcaközbe azzal, hogy majd megmagyarázza: miért ütötte meg. A vádlott az utcaközbe beérve — az ittas személyekre jellemző módon — újra a tettlegesség oka iránt ér68