Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

zéka megrongálásával, akadály létesítésével, közlekedési jelzés eltávolításával vagy megváltoztatásával, megtévesztő jelzéssel, közlekedő jármű vezetője ellen erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával avagy más, hasonló módon a vasúti, légi, vízi vagy közúti közlekedés biztonságát veszélyezteti. Ez a cselekmény vétség, ha azt gondatlanságból követik el [Btk 184. § (3) bek.]. E törvényi szabályozáshoz fűzött miniszteri indokolás arra is utal, hogy e rendelkezés a vasúti, légi, vízi és közúti közlekedés biztonságát a közlekedési szabályok hatálya alatt nem álló (kívül álló) személyek támadásai ellen védi. Azon túlmenően, hogy az egyes közlekedési területeknek, illetve egyes ágazatoknak önálló érdekszférájuk van, az is nyilvánvaló, hogy azok egymástól hermetikusan nem zárhatók el a közlekedés egészének mechanizmusában. A különböző közlekedési útvonalak szükségszerű találkozási pontjain ugyanis adódhatnak és kialakulhatnak olyan veszély-szituációk, amelyek jellegüknél fogva több közlekedési ágazat biztonságához fűződő érdeket sérthetnek vagy sértenek. Ebből a társadalmi realitásból viszont az is következik, hogy a közlekedési szabályok hatálya alatt nem álló „kívül álló" személy fogalma nem szűkíthető le a közlekedés egészének mechanizmusával kapcsolatban nem álló személyek körére, hanem ebben a viszonylatban „kívül állónak" kell tekinteni azt is, aki csak egy másik közlekedési ágazat speciális szabályainak a hatálya alatt áll. Aki tehát, mint az adott esetben, a reá vonatkozó közlekedési — foglalkozási — szabály megsértésével, illetve az ebből eredő veszélyhelyzet megteremtésével olyan közlekedési ágazat biztonságához fűződő érdeket is veszélyeztet, amelynek speciális rendelkezései vele szemben nem hatályosulnak. az a Btk 184. §-ának (1) bekezdésében írt „más módon" való elkövetési forma útján valósítja meg a Btk 184. §-ának (1) bekezdésében [gondatlanság esetén a 184. § (3) bekezdésében] meghatározott közlekedés biztonsága elleni bűncselekményt. Ezért a cselekményeknek a védett jogi érdekek eltérő volta miatt — a korábban kifejtettek értelmében — valóságos alaki halmazatát kell megállapítani. Az adott ügyben a vádlotti tevékenység a vasúti közlekedés biztonságát is súlyosan veszélyeztette, a vasúti szerelvény kisiklott, az abban utazó személyek ily módon közvetlen veszélyhelyzetbe jutottak, sőt közülük többen súlyosan — egy személy maradandó testi fogyatékosságot is elszenvedve — megsérültek. Természetesen a halál, illetve a halálos tömegszerencsétlenség mint eredmény csak az egyik bűncselekménynél kerülhet értékelésre, mert e következményeket a vádlottnak — a halmazat alaki voltából is kitűnő — egyetlen magatartása okozta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Be 260. §-a alapján megváltoztatta és a vádlott cselekményét — az első fokú bíróság jogi értékelésén túlmenően — a Btk 184. §-ának (1) bekezdésében és (3) bekezdésének I. tételében meghatározott gondatlan veszélyeztetés vétségeként is minősítette. A büntetés kiszabásának kérdését megvizsgálva a Legfelsőbb Bíróság a következőkre kíván rámutatni. Az egyes közlekedési bűncselekmények társadalomra veszélyességének jelentőségét — a törvényben értékelt objektív eredményen túlmenően — 38