Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

elsődlegesen az azt kiváltó emberi magatartásban rejlő tudati, bűnösségi elemek határozzák meg. A balesetet okozó közlekedési szabályszegés elsősorban akkor tekinthető durva jellegűnek, ha a közlekedési szabályt az elkövető szándékosan — az ismert tilalom tudatos figyelmen kívül hagyásával — sérti meg. A vádlott a helyszínt kellően ismerte, a figyelmeztető táblákat is észlelte, ennek ellenére a fénysorompó jelzésképét elmulasztotta megfigyelni és sebességét növelve kívánt áthaladni az átjáróban. Tette azt annak ellenére, hogy a vonatkozó KRESZ előírásokon túlmenően egy szigorú vállalati belső utasítás a tömegszállító járművek vezetőit a vasúti átjárók megközelítésekor még a fénysorompó „szabad" jelzése mellett is megállásra és fokozott figyelmet igénylő körültekintésre kötelezte. Az ilyen többszörös — minden baleseti lehetőség kiküszöbölését célzó — védelmi intézkedéseknek, a közlekedő vonatszerelvény hangjelzésének, figyelmeztető fényforrásainak teljes figyelmen kívül hagyását már egyértelműen a biztonsági előírások tudatos semmibevételének kell értékelni. De a vádlott felelőtlenségét jellemzi az a tény is, hogy bár tudomása volt arról, hogy munkalélektani vizsgálat eredménye szerint tömegszállító jármű vezetésére alkalmatlan, az erre jogosító engedélyt kerülő úton megszerezve vállalkozott ilyen feladatra. A vele szemben alkalmazott főbüntetés — a továbbiakban már mint halmazati büntetés (Btk 85. §) — tartama megfelelő súlyú és annak enyhítésére nem kerülhetett sor. Ugyanakkor nem tévedett az első fokú bíróság, amikor a vádlottat mellékbüntetésként a járművezetéstől végleges hatállyal eltiltotta. Az „alkalmatlanság" fogalmi körének vizsgálatánál természetszerűen nem kizárólag az egészségügyi tényezőket kell figyelembe venni, hanem beható elemzést igényelnek az elkövető intellektuális adottságai, morális jellemzői is. A vádlott ugyan mindeddig nem került szembe a társadalom büntetőjogi normáival, életvitele, sőt közlekedési előélete sem esik különösebb kifogás alá. Ennek ellenére a lezajlott események (részben függetlenítve a katasztrofális végeredménytől is) azt bizonyítják, hogy a vádlott a járművezetésre alkalmatlan, mert bár tudta magáról, hogy fokozott felelősséget jelentő közlekedési tevékenység (tömegszállító eszköz vezetése) ellátására alkalmatlannak ítélték meg, az erre jogosító engedélyt kerülő úton szerezte meg és erre vállalkozott is. Tevékenysége során pedig olyan kirívó felelőtlenséget tanúsított, amely azt igazolta, hogy nemcsak a saját, de a mások legalapvetőbb létérdekeivel szemben is teljesen közömbös. Mindezek a körülmények meggyőzően igazolják azt, hogy a közlekedés biztonságára potenciálisan veszélyes vádlott járművezetésre véglegesen alkalmatlan. Ezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság, a minősítés módosítása mellett, az első fokú bíróság által alkalmazott fő- és mellékbüntetést tekintette — halmazati büntetésül — kiszabottnak a vádlottal szemben. (Legf. Bír. Bf. V. 251/1980. sz.) (1/1981.) 8438. A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény, valamint a rongálás bűnhalmazatban megállapításának van helye akkor is, ha a közlekedési bűncselekményt a közlekedési útvonal, jármű, üzemi berendezés vagy ezek tartozékai megrongálásával követik el. 39