Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

A sértett záróra után a közeli autóbuszmegállóhoz ment és az itt tartózkodó férfival beszédbe elegyedett, miközben megtudta, hogy az is a felszolgálónőre vár. Emiatt a sértett és az ismeretlen férfi között szóváltás alakult ki. Eközben érkezett a helyszínre a két vádlott és a társaságukban levő két polgári személy. Annak ellenére, hogy rendzavarás nem volt, a vádlottak a sértetthez mentek, közölték, hogy rendőrként járnak el, majd a sértettet mindketten nyomban ütlegelni kezdték. Beavatkozott a sértett bántalmazásába a vádlottakkal levő két polgári személy is, akik a védekező sértettet lefogták, majd visszavitték a szórakozóhelyre. Ott a vádlottak a sértettet tovább bántalmazták, majd személygépkocsival a szolgálati helyükre — a járási rendőrkapitányságra — előállították, hivatalos személy elleni erőszak bűntettének elkövetése miatt őrizetbe vették, majd a fogdába helyezés előtt megbilincselve a körzeti orvoshoz vitték vérvétel céljából. A sértett a következő napon a reggeli órákban a vádlottak elöljárójának intézkedése alapján került szabadlábra. A vádlottak az eljárásukról jelentést írtak, amely — valótlanul — azt tartalmazta, hogy a sértett rendbontó magatartást tanúsított, ezért mint rendőrök közbeléptek, igazolványaikat is felmutatták, és a sértett ezek után mindkettőjüket bántalmazta. A vádlottak jelentése alapján hivatalos személy elleni erőszak bűntette, valamint garázdaság vétsége miatt a sértett ellen az illetékes járási ügyészségen eljárás folyt, amelyet később bűncselekmény hiányában megszüntettek. A katonai bíróság a vádlottak cselekményét a Btk 225. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettének, ezzel halmazatban a Btk 228. §-ának (3) bekezdése szerint jogellenes fogvatartás vétségének, valamint a Btk 233. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő büntető eljárást eredményező hamis vád bűntettének minősítette és ezért a vádlottakat katonai fogdában letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Az ügy felülbírálata során a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek a bűncselekmények minősítését tartalmazó rendelkezését helyesnek találta. A megalapozott tényállás alapulvételével megállapítható, hogy a rendőrtiszt vádlottak a hivatali helyzetükkel visszaélve, különböző jogellenes magatartást tanúsítottak: mindenekelőtt jogtalanul rendőrként léptek fel, ezzel egyidejűleg jogtalanul bántalmazták a sértettet, majd előállították a rendőrségre, letartóztatták és elöljáróiknak írásban valótlanul azt jelentették, hogy jogszerű eljárásuk során a sértett bántalmazta őket. A Btk 12. §-ának (1) bekezdése szerint: „bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el". E rendelkezés szerint vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vádlottak különböző hivatali bűncselekményeket megvalósító magatartása bűnhalmazatban megállapítható-e. A Btk 225. §-a — a korábban hatályban volt 1961. évi V. törvény 144. íjában foglaltakkal egyezően — továbbra is általános tényállást tartalmaz, vagyis e bűncselekmény megállapításának csak akkor van helye, ha — akár súlyosabb, akár enyhébb büntetéssel fenyegetett — egyéb, a Btk XV. fejezetében foglalt bűncselekmény nem valósult meg. Amennyiben tehát a hivatalos személy a hivatali helyzetével úgy él vissza, hogy a magatartása ennek során a hivatalos eljárásban bántalmazás, a kényszervallatás, a jogellenes fogvatartás vagy a Btk 250. §-ába ütköző vesztegetés törvényi tényállását is kimeríti — minthogy ezek a hivatali visszaéléshez képest speciá26