Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

Tévedett azonban a Legfelsőbb Bíróság, amikor arra az álláspontra ju­tott, hogy a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségének és a könnyű testi sértés vétségének bűnhalmazatban megállapítását kizárja az, hogy az említett cselekmények viszonylatában a látszólagos alaki halmazat állapítható meg, ugyanis a Btk 226. §-ában írt törvényi tényállás magában foglalja a tettleges bántalmazás 8 napot meg nem haladó gyógytartamú sé­rülés bekövetkezésében megnyilvánuló eredményét. A Btk 226. §-a szerinti bűncselekmény elkövetési magatartása a tettle­ges bántalmazás, ezen pedig, az emberi testre ütéssel, veréssel, rúgással vagy más módon történő erőszakos ráhatás értendő, mely történhet eszköz alkal­mazásával vagy anélkül. A tettleges bántalmazásnak tehát számtalan meg­nyilvánulási módja van. Minthogy pedig a Btk 226. §-a a tettleges bántal­mazáson túlmenő további feltételt nem tartalmaz, a hivatalos eljárásban el­követett bántalmazás törvényi tényállása megvalósulhat bármely csekély —• sérülést nem okozó — testi ráhatás folytán is. A tettleges bántalmazással tehát nem jár szükségképpen együtt a test 8 napot meg nem haladó gyógy­tartamú sérülése, de az összefüggés rendszerintinek vagy tipikusnak sem tekinthető. Ezzel összhangban áll a Btk 226. §-ához fűzött miniszteri indokolás is, amely szerint a bántalmazás erőszakos ráhatás az emberi testre, de nem feltétlenül sérti a testi épséget. Nincs tehát alap olyan következtetés levonására, hogy a hivatalos el­járásban elkövetett bántalmazás törvényi tényállása magában foglalja a könnyű testi sérülésben mutatkozó eredményt, ezért a két bűncselekmény viszonylatában a látszólagos alaki halmazat folytán a bűnhalmazat nem ál­lapítható meg. A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségével halmazatban a könnyű testi sértés vétsége azonban természetesen csak akkor lesz megálla­pítható, ha ez utóbbi bűncselekménnyel kapcsolatban a sértett joghatályos magánindítványt terjesztett elő, az adott esetben azonban ez a feltétel is megvalósult. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa megálla­pította, hogy a törvényességi óvással megtámadott határozatok a cselek­mény jogi minősítésére vonatkozó részükben törvénysértők, a határozatok e részeit hatályon kívül helyezte és a terhelt bűnösségét a hivatalos eljárás­ban elkövetett bántalmazás vétségével halmazatban könnyű testi sértés vét­ségében is megállapította. (Eln. Tan. Kat. Törv. 43/1980. sz.) (114/1980.) 8430. 7. A hivatali visszaélés csak akkor nem állapítható meg bűnhalma­zatban egyéb hivatali bűncselekménnyel, ha az elkövetési cselekmény azo­nos; ezzel szemben a több cselekménnyel megvalósított különböző hivatali bűncselekmények anyagi halmazatban állnak. II. A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás csak akkor állapítható meg, ha a hivatalos személy szolgálatba helyezkedése jogszerű. A katonai bíróság által megállapított tényállás lényege a következő. A bűnügyi nyomozó rendőrtiszt vádlottak az esti órákban szolgálaton kívül, polgári ruhában abban a vendéglőben italoztak, amelynek a vezetője az egyik vádlott élettársa volt. Ezen a szórakozóhelyen tartózkodott a pol­gári személy sértett is, aki régebbről ismerte az ott dolgozó felszolgálónőt, és az volt a szándéka, hogy őt a záróra után megvárja. A felszolgálónő azonban nem kívánt találkozni a sértettel. 25

Next

/
Thumbnails
Contents