Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

8429. A hiviatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségét és a könynyű testi sértés vétségét bűnhalmazatban kell megállapítani. A katonai bíróság a rendőr tiszthelyettes terhelt bűnösségét hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségében állapította meg és ezért őt szabadságvesztésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő. A rendőr tiszthelyettes terhelt a rendőrhatósági felügyelet szabályainak megszegése miatt előállított személyt kihallgatta. A kihallgatás során az őrizetbe vételről intézkedő terheltet az előállított személy sértegette és köpött felé, mire a terhelt székestől fellökte, majd gumibottal bántalmazta. A terhelt bántalmazása, valamint az elesés folytán a sértett 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett és a történtek miatt a katonai ügyészségen feljelentést tett. A másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság a könnyű testi sértés vétségének a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségével bűnhalmazatban történő megállapítása végett bejelentett fellebbezést nem találta alaposnak és az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A határozatban foglaltak szerint a Btk 12. §-ának (1) bekezdése a korábbi törvénytől eltérően határozza meg a halmazatot, nem ad eligazítást azonban a valóságos és látszólagos alaki halmazatra vontkozóan, ezért az ítélkezési gyakorlatra vár annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége és a könnyű testi sértés vétsége halmazatban megállapítható-e. A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűncselekményének törvényi tényállását a Btk 226. §-a az l961. évi V. törvény 145. §-ában foglaltakhoz képest nem vátloztatta meg: azt a hivatalos személyt rendeli büntetni, aki mást tettlegesen bántalmaz. Tettleges bántalmazáson pedig a test ütését, verését kell érteni, amelynek elkerülhetetlen velejárója a kisebb vagy nagyobb elváltozás. Ezért a tettleges bántalmazás egyszersmind megvalósítja a könnyű testi sértést vagy legalább annak kísérletét, ehhez képest az adott esetben látszólagos alaki halmazatról van szó, mely azt eredményezi, hogy csak a hivatali bűncselekmény megállapításának van helye. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság megjegyezte, hogy ha a Btk 226. §-ába ütköző hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás során a testi sértés minősített esetei valósulnak meg: bűnhalmazat megállapításának van helye. A katonai bíróság ítélete és a Legfelsőbb Bíróság végzése ellen a bűnhalmazat megállapításának mellőzése miatt emelt törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta. Helytálló a Legfelsőbb Bíróság határozatának az a megállapítása, hogy a bűnhalmazat tekintetében a Btk a korábban hatályban volt törvényhez képest új rendelkezést tartalmaz. A Btk 12. §-ának (1) bekezdése kimondja ugyanis: „bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg és azokat egy eljárásban bírálják el". Az 1961. évi V. törvény ilyen vagy ehhez hasonló rendelkezést nem tartalmazott, a törvény 65—67. §-aiban foglalt rendelkezések kizárólag a halmazati büntetés kiszabását szabályozták. Helytálló az a megállapítás is, hogy a Btk említett rendelkezése az alaki és az anyagi halmazat esetén egyaránt a bűnhalmazat megállapítására ad lehetőséget, nem határolja el azonban a valóságos és a látszólagos alaki halmazat eseteit, amelynek kimunkálása az ítélkezési gyakorlatra vár. 24