Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

— a Be 90. §-ának (1) bekezdése szerint a vétségi eljárás szabályait kell alkalmazni vétség [Btk 11. § (2) bek.] miatt folytatott eljárásban, kivéve ha a bűncselekményre a törvény öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel; — a Be 47. §-ának a) pontja akként rendelkezik, hogy kötelező a védő részvétele a büntető eljárásban, ha a bűncselekményre a törvény öt évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést állapít meg; — a Be 152. §-ának értelmében a nyomozás megtagadásához, felfüggesztéséhez az ügyész jóváhagyásá akkor szükséges, ha a bűncselekményt a törvény egy évnél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegeti; — a Be 153. §-a szerint, ha az egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett vétség miatt a nyomozást a Be 139. §-a (1) bekezdésének a), c) vagy d) pontja alapján szüntették meg, az eljárás folytatását csak az ügyész rendelheti el; — a Be 346. §-a értelmében a járásbíróság, illetőleg katonai bíróság hatáskörébe tartozó olyan bűncselekmény miatt, amelyre a törvény öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel, a terhelt bíróság elé állítható. Annak a garanciális követelménynek, hogy a Btk egyes rendelkezéseinek alkalmazására, illetőleg a Be-ben meghatározott egyes eljárásokra csak meghatározott súlyú bűncselekmények esetén kerüljön sor, az a jogértelmezés tesz eleget, amely a Btk Különös Részében meghatározott törvényi büntetési tételekből indul ki. A bűncselekmények súlyát, absztrakt társadalomra veszélyességét ugyanis a Btk a Különös Részben megállapított büntetési tételekkel fejezi ki. Ez az értelmezés összhangban van a Legfelsőbb Bíróság 14. számú irányelvében kifejtettekkel is, melyek szerint a visszaesői, különös visszaesői, illetőleg többszörös visszaesői minőség elsődlegesen az elkövető személyének a jellemzője. A Btk 97. és 98. §-ának a különös és többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezései a büntetés kiszabása körében alkalmazandók, de nem vonatkoznak az előbbiekben felsorolt törvényhelyek alkalmazására. Ez összhangban áll azzal az egységes bírói gyakorlattal is, hogy bűnhalmazat esetén a kötelező védelem, valamint a bíróság elé állítás intézményének alkalmazása szempontjából nem a halmazati büntetés szabályai szerint felemelt büntetési tételt, hanem az egyes bűncselekményeknek a Különös Részben foglalt törvényi büntetési tételeit kell alapul venni. Halmazat 12. § (1) bek. 8428. BK 23. szám: Ha ugyanannak az elkövetőnek egy cselekménye több bűncselekményt valósít meg, a bíróság azonban ennek ellenére — a vád szerinti minősítésnek megfelelően — csupán a vádban említett egyik bűncselekményben állapítja meg a terhelt bűnösségét, az ítélet jogereje a másik bűncselekményben való bűnösség megállapítását célzó újabb vád emelését és a büntető eljárás lefolytatását — a perújítás és a törvényességi óvás esetét kivéve — a Be 13. §-ának d) pontja értelmében kizárja. 23