Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

8778. A súlyos bűncselekmények miatt kiszabott hosszú tartamú szabadságvesztés kitöltése után az elítélt által tanúsított erősen kifogásolható életmód abban az esetben is kizárja az érdemesség megállapítását a bírósági mentesítés megadása szempontjából, ha újabb elítélésre nem került sor. A terheltet a törvényszék az 1947. március 13. napján több emberen, bűnsegédként elkövetett emberölés és más bűncselekmények miatt 13 évi fegyházra; a járásbíróság 1963. szeptember 4. napján visszaesőként elkövetett rablás és hivatalos személy elleni erőszak miatt 6 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte. A megyei bíróság az említett két szabadságvesztést összbüntetésbe foglalta, az összbüntetés mértékét 16 évi és 6 hónapi szabadságvesztésben állapította meg, mely büntetést a terhelt 1969. július 29. napján töltötte ki. A megyei bíróság az elítélt bírósági mentesítésre irányuló kérelmét elutasította. Az elítélt által bejelentett fellebbezés nem alapos. A megyei bíróság helyesen állapította meg, hogy az elítélt szabadulását követően segédmunkásként dolgozott különböző munkahelyeken, munkahelyeit sűrűn változtatta, és mintegy 5 éve nincs állandó munkahelye. Az utóbbi időben azzal foglalkozik rendszeresen, hogy önkiszolgáló étteremből a papírhulladékot szállítja el. Általános emberi magatartása is kifogásolható, szomszédaival is többször összetűzött, a vele élettársi viszonyban élő nőt is gyakran bántalmazza, emiatt 1979-ben könnyű testi sértés vétsége miatt büntető eljárás is indult ellene, mely azonban vádelejtés következtében megszűnt. Mindezeknek az adatoknak a birtokában a megyei bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az elítélt szabadulását követően folytatott erősen kifogásolható életmódja miatt a mentesítésre érdemtelen. (Legf. Bír. Rf. III. 1188/1979.) (155/1980.) 8779. Az előzetes mentesítéshez szükséges érdemesség megállapítását megalapozhatják a már enyhítőként is értékelt körülmények. Az első fokú bíróság a II. r. vádlottat bűnösnek mondotta ki foglalkozás körében elkövetett, maradandó fogyatékosságot okozó gondatlan veszélyeztetés vétségében és ezért őt 6 hónapi — végrehajtásában 1 évre felfüggesztett — szabadságvesztésre ítélte, egyben előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Az ítélet ellen bejelentett fellebbezés az előzetes mentesítésben való részesítés mellőzését indítványozta, figyelemmel arra, hogy ez a kedvezmény a vádlott javára az enyhítő körülmények túlzott, kétszeres értékelését eredményezné. Az ítélkezés alapjául szolgáló tényállás szerint a vádbeli időben a II. r. vádlott szállításvezetőként, az I. r. vádlott pedig gépkocsivezetőként dolgozott. Miután a vállalat darus gépkocsivezetője felmondott, a II. r. vádlott javaslatára a vállalat vezetősége az F/3 kategóriára is érvényes gépjárművezetői engedéllyel rendelkező I. r. vádlottat bízta meg annak vezetésével, azzal hogy a későbbiek során beiskolázzák darukezelői tanfolyamra. A II. r. vádlott mint gépkocsielőadó a döntést tudomásul vette annak ellenére, hogy tudta az I. r. vádlottról: az új munkakör ellátásához szükséges szakképesítéssel nem rendelkezik. 245