Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

A bírósági mentesítés 103—104. § 8777. A több ítélettel kiszabott büntetések tekintetében külön-külön kell vizsgálni, hogy a törvényi, illetőleg a bírósági mentesítéshez a törvényben megkívánt feltételek fennállnak-e. II. Az elítélt többszörös visszaesőkénti minősítése csak annak az elítélésnek a tekintetében zárja ki a törvényi mentesítést, amellyel kapcsolatban ez a minőség megállapítható. A terhelt ügyeiben az eljárt bíróságok a következő határozatokat hozták. 1. A terheltet a kerületi bíróság 2 rb. házközösségben élő személy sérelmére elkövetett lopás, továbbá rongálás és garázdaság bűntette miatt 8 hónapi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt ezt a büntetését 1967. december 24. napján kitöltötte. 2. A kerületi bíróság a terheltet zsebtolvajlással elkövetett lopás bűntette miatt 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, továbbá 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt e büntetéséből 1968. október 2. napján szabadult, a feltételes szabadság 1969. február 17. napján telt le. 3. A terheltet a kerületi bíróság 1971. március 12. napján jogerőre emelkedett ítéletével ittas állapotban való járművezetés kísérlete miatt 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Ezt a büntetését a terhelt 1971. szeptember 30. napján kitöltötte. 1979. január 16. napján a terhelt mentesítés iránti kérelmet terjesztett elő. A kerületi bíróság az 1979. július 3. napján kelt végzésével a terheltnek a mentesítésére irányuló kérelmét elutasította. Ezt azzal indokolta, hogy a terheltet több határozott tartamú végrehajtható szabadságvesztéssel sújtották, az elítélt tehát visszaeső. Az egyik szándékos bűntett miatt elítélés után követte el a másik szándékos bűntettet, ennélfogva a várakozási idő 10 év. Az elutasítás alapjául a Btk 103. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezést jelölte meg. A terhelt által bejelentetett fellebbezés folytán a másodfokú bíróság az 1979. szeptember 7. napján kelt végzésével az első fokú bíróság végzését helyben hagyta. Az indokolásból kitűnően a végzést — az első fokú bíróság indokaitól eltérően — érdemben azért tartotta helyesnek, mert álláspontja szerint a Btk 102. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezés a terhelt valamennyi elítélése tekintetében kizárja a törvényi mentesítést, a mentesítésre irányadó Btk 103. §-ának (3) bekezdése alapján pedig a mentesítés azért kizárt, mert az ott megjelölt 10 évi várakozási idő — az utolsó ítélettel kiszabott büntetés kiállásának időpontját alapul véve — még nem telt el. A mentesítés kérdésében hozott végzések ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az első fokon eljárt kerületi bíróság valójában az 1961. évi V. törvény rendelkezéseinek megfelelően, az együttes mentesítés szabályai alapján indokolta meg a mentesítés elutasítását és jelölte meg a várakozási időt 10 évben, bár az elbírálás idején hatályban levő jogszabályra [Btk 103. § (2) bek.] hivatkozott. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság téves indokolását helyesen ismerte fel, de tévedett, amikor a Btk 102. §-ának (3) bekez243