Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

összbüntetésbe foglalva 2 évi szabadságvesztést állapított meg, melyet a terhelt 1969. november 19. napján kitöltött. A terhelt bírósági mentesítés iránti kérelmében a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények törlését kérte. A kerületi bíróság az 1979. július 28. napján jogerőre emelkedett végzésével a terhelt bírósági mentesítés iránti kérelmét elutasította. E végzés indokolása szerint a terhelt a legutóbbi összbüntetéssel kiszabott 2 évi szabadságvesztés-büntetéséből 1969. november 19. napján szabadult. Tekintettel azonban arra, hogy a kérelmező visszaeső, a Btk 103. §ának (2) bekezdése értelmében bírósági mentesítése kizárt, a Btk. 102. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján a terhelt a törvény erejénél fogva mentesül. Az ahhoz megkívánt 10 év várakozási idő 1979. november 19. napján következik be. A végzés indokolásának törvénysértő volta miatt emelt törvényességi óvás alapos. A mentesítés elbírálása céljából beszerzett bírósági iratokból megállapítható, hogy a terhelt a Btk hatályba lépése előtti jogszabályok alapján egyik büntetésével kapcsolatban sem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, ezért a Btk 9. §-ának (1) bekezdése értelmében valamenynyi ítéíetre az új Btk mentesítésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az 1979. július 1. napján hatályba lépett Btk nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyeket a korábbi jogszabályok „együttes mentesítés" megjelöléssel foglaltak magukban. Mind az új törvény egyszerűsítésre irányuló szabályozásból, mind a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés célját és korlátait tartalmazó rendelkezésekből az állapítható meg, hogy a Btk a korábbi együttes mentesítéshez hasonló megoldást egyértelműen kizárja. Ez egyben azt is jelenti, hogy az elítélt több ítélettel kiszabott büntetései tekintetében esetenként külön-külön vizsgálandó, hogy a törvényi, illetve a bírói mentesítéshez megkívánt feltételek fennállanak-e. A helyes álláspont szerint így kell eljárni összbüntetések esetében is. Az összbüntetésbe foglalt egyes ítéletekben eredetileg kiszabott büntetések alapulvételével kell a mentesítés kérdésében állást foglalni, függetlenül attól, hogy az egyes elítélések milyen — ún. quasi halmazati vagy attól eltérő — viszonyban állanak egymással. Az összbüntetésnek a mentesítés szempontjából kizárólag az a jelentősége, hogy az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés kitöltésétől veszi kezdetét a mentesítés beállásához szükséges várakozási idő. [Ezzel áll összhangban a bűnügyi nyilvántartásról szóló 5/1979. (X. 14.) BM sz. rendelet 4. §-ában foglalt rendelkezés is.] Mindezekből okszerűen következik, hogy a terheltnek az 1. alatt megjelölt büntetésére a Btk 102. §-ának (2) bekezdése értelmében a fel nem függesztett büntetés szabályai az irányadók, továbbá hogy a Btk 102. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján az 1., 2. és 3. alatti büntetésekre vonatkozóan, az összbüntetéssel kiszabott 1 évi és 8 hónapi szabadságvesztés 1966. október 2. napján történt kiállásától számított öt év elteltével, azaz 1971. október 2. napjával a törvényi mentesítés bekövetkezett. A terhelt az egymással ún. quasi halmazati viszonyban álló, 4. és 5. alatt megjelölt büntetéseiből az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés kitöltésével 1969. november 19. napján szabadult. A Btk 102. §-a (1) be241