Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

23. napján pedig eltulajdonította egy másik sértett 190 forint értékű karóráját. A járásbíróság azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy a terhelt az első elítéléséhez fűződő hátrányok alól nem mentesült, de a második elítélésével kapcsolatosan a mentesülése 1979. március 27. napján beállt, ezért nem visszaeső. A megyei bíróság az 1980. június 6. napján kelt ítéletével a járásbíróság ítéletét a büntetést kiszabó részében megváltoztatta és a szabadságvesztésDüntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette, egyidejűleg elrendelte a terhelt pártfogó felügyeletét. A másodfokon eljárt megyei bíróság álláspontja szerint a terhelt az első elítéléséhez fűződő hátrányok alól is mentesült az 1961. évi V. törvény 80. §-ának (3) bekezdése értelmében. Az eljárt bíróságok határozatai ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Btké 9. §-a (1) és (2) bekezdésében írt rendelkezésekre figyelemmel elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a mentesítés beállt-e a Btk hatályba lépéséig — tehát 1979. július 1. napjáig, vagy nem. Ha ugyanis a mentesítés 1979. július l-ig nem következett be, az esetben a Btk-nak a mentesítésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A terhelt első elítélése szándékos bűntett miatt történt és felfüggesztett szabadságvesztésre szólt, utóbb azonban a büntetést végrehajtották. Az 1961. évi V. törvény 80. §-ának (2) bekezdése értelmében ilyenkor a mentesítésre az olyan szabadságvesztésre vonatkozó szabályok az irányadók, amelynek végrehajtását nem függesztették fel. A büntetés kiállásának napja 1976. március 27. napja, a törvényi mentesítéshez szükséges várakozási idő pedig — az 1961. évi V. törvény 80. §-a (1) bekezdése e) pontjának második fordulata értelmében — 5 év. A mentesítés tehát a Btk hatályba lépéséig (1979. július l-ig) nem állt be. A terhelt a második elítéléséhez fűződő hátrányok alól az 1961. évi V. törvény rendelkezései alapján 1979. július l-ig nem mentesülhetett, mert az említett törvény 83. §-ának (1) bekezdése értelmében több elítélés esetében a mentesítés hatálya valamennyi büntetés vonatkozásában csak együttesen állhat be akkor, ha feltételei minden egyes büntetés tekintetében megvalósultak. Mindezekből következik, hogy a terhelt esetében a mentesítés vizsgálatát érintően a Btk rendelkezéseit kell alkalmazni [Btké 9. § (1) bek.]. A mentesítésre vonatkozó újabb törvényi rendelkezések tükrében az állapítható meg, hogy a terhelt az első elítélésével kapcsolatosan nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, mert a Btk 102. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán, a Btk 102. §-a (1) bekezdésének e) pontjára figyelemmel a várakozási idő 5 év, mely a büntetés kiállásától (1976. március 27-től) számítandó. E tekintetben a törvényi mentesítés 1981. március 27-én következik majd be. A terhelt második elítélése szándékos vétség miatt történt és 3 hónapi szabadságvesztésre szólt, ezért a törvényi mentesítés beállásához szükséges 3 év [Btk 102. §-a (1) bekezdésének d) pontja], mely a büntetés kiállásától — vagyis 1976. március 27-től — számítandó: eltelt. Ezért 1979. március 27. napján a terhelt mentesült a második elítéléséhez fűződő hátrányos következmények alól. A Btk 100. §-ának (3) bekezdése értelmében újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos következményekre, amelyeket a Btk a korábbi elítéléshez 235