Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

lépését megelőzően történt elítélés tekintetében a terhelt mentesült-e a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, az alábbiak az irányadók. 1. Mindenekelőtt azt kell vizsgálni, hogy a terhelt a korábbi elítélések tekintetében a meghozatal idején hatályban volt, 1961. évi V. törvény 80— 84. §-a, 102. §-a, illetőleg 113. §-a alapján a mentesítés beállott-e. Abban az esetben, ha az említett rendelkezések szerint akár egyes elítélések, akár valamennyi elítélés tekintetében a mentesítés a Btk hatályba lépésének időpontjáig — 1979. július 1. napjáig — beállott: ennek a mentesítésnek a hatálya a Btké 9. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán változatlan marad. Ez ténylegesen azzal a következménnyel jár, hogy az ilyen elítélést (elítéléseket) az újabb bűncselekmény elbírálása során nem lehet figyelembe venni a visszaesés [Btk 137. §-a, 12., 13. és 14. pontja] szempontjából. Az előzőekből kitűnően annak a kérdésnek a vizsgálatánál, hogy az 1961. évi V. törvény említett rendelkezései folytán a mentesítés beállott-e, nem lehet figyelmen kívül hagyni az együttes mentesítésre vonatkozó rendelkezéseket (83. §) sem. 2. Más a helyzet, ha az állapítható meg, hogy az elítélt a korábbi elítélései, illetőleg egyes korábbi elítélése tekintetében az 1961. évi V. törvény imént említett rendelkezései alapján 1979. július 1. napjáig nem mentesült. Ebben az esetben a mentesítés megítélése kérdésében a Btké 9. §-ának (1) bekezdése alapján a Btk 100—106. §-ában, illetőleg a 121. §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni, attól függetlenül, hogy vajon a terheltre nézve az 1961. évi V. törvény, avagy az 1978. évi IV. törvény mentesítésre vonatkozó rendelkezései a kedvezőbbek-e. Ha a mentesítés bekövetkezését a bíróság új rendelkezések alapján állapítja meg, nem lehet szem elől téveszteni a Btk 100. §-ának (3) bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, hogy ha a terhelt újabb bűncselekményt követ el, a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos jogkövetkezményekre, amelyeket a törvény a korábbi elítéléshez fűz; vagyis a korábbi elítélés megteremtheti az alapját a visszaesés [Btk 137. §-a 12., 13. és 14. pontja] megállapításának. (B. törv. II. 344/1980. sz.) (134/1981.) 8772. Ha a terhelt a Btk-nak a rehabilitációra vonatkozó új rendelkezései folytán mentesült a megelőző elitélés hátrányos következményei alól: a feltételek fennállása esetén a visszaesésre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának van helye. A járásbíróság a terheltet 2 rb. lopás vétsége miatt 3 hónapi — fogházban letöltendő — szabadságvesztésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő. A járásbíróság az 1974. május 31. napján jogerős ítéletével a terheltet lopás bűntette miatt 3 hónapi — végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre ítélte, majd a próbaidő alatt elkövetett lopás vétsége miatt az 1975. okóber 9. napján jogerős ítéletével 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte és elrendelte a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. A két — összbüntetésbe foglalt — büntetést a terhelt kiáltotta és 1976. március 27. napján szabadult. A terhelt 1979. december 20. napján beosont a sértett udvarán álló melléképületbe és onnan egy 500 forint értékű fúrógépet elvitt, 1980. január 234