Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

vagy részben — lerovottnak tekinteni, ha az előzetes fogvatartás időtartama meghaladja a kiszabott szabadságvesztés tartamát. Ezt támasztja alá az is, hogy az előzetes fogvatartás — mint szabadságelvonással járó kényszerintézkedés — tartamában és hatásában a szabadságvesztéssel mutat hasonlóságot, ezért méltánytalan helyzetet eredményezne, ha a beszámítás nem a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésbe, hanem a pénzmellékbüntetésbe történne. Amennyiben ugyanis utóbb a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelik, figyelmen kívül maradna az előzetes fogvatartásban töltött idő, mely korábban a pénzmellékbüntetés összegének csökkentéseként került értékelésre. 8768. Az ittasan bűncselekményt elkövető terheltnek a rendőrségre, majd vérvétel céljából való előállítása és ezzel összefüggésben 4 órát meg nem haladó időtartamig, kijózanodásáig a rendőrségen visszatartása nem tekinthető előzetes fogvatartásnak, s így nem nem számítható be a kiszabott főbüntetésbe, ha ezt az intézkedést nem követi az őrizetbevétel, illetőleg az előzetes letartóztatás elrendelése. A városi bíróság a terheltet közösség megsértése és ittas járművezetés vétsége miatt halmazati büntetésül 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 160 forintban állapította meg, ezenfelül mellékbüntetésként 1 évre és 6 hónapra eltiltotta a járművezetéstől. A bíróság az április 24. napjától 25. napjáig őrizetben töltött időt a pénzbüntetésbe beszámította és ezzel két napi tételt lerovottnak tekintett. A megállapított tényállás lényege a következő. A terhelt április 24. napján este közepes ittas állapotban közlekedett személygépkocsijával. Az országúton a rendőr igazoltatta, és észlelve ittasságát előállította a rendőrkapitányságra, majd vérvételre. Az eljárás során a terhelt a közösség megsértése vétségének megállapítására alkalmas lealacsonyító kifejezéseket használt. A terheltet a vérvétel után visszavitték a rendőrkapitányságra és onnan április 25. napján 1 óra 40 perckor bocsátották szabadon. A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Határozatában a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időnek a beszámítását azzal indokolta, hogy ,,az előzetes fogvatartáson bármely olyan szabadságelvonást érteni kell, amelyet az elkövető a bűncselekménnyel okozati összefüggésben szenvedett el. Az ittas terheltet az ilyen állapotban elkövetett cselekményeit követően részben önmaga érdekében, részben közérdekből visszatartották a kijózanodásáig. E korlátozás vitathatatlanul a bűncselekményeivel összefüggésben érte, ennélfogva azt a Btk 99. §-ának (1) bekezdése alapján be kell számítani a pénzbüntetésbe." Az eljárt bíróságok határozatai ellen az előállításban töltött időnek a pénzbüntetésbe beszámításával kapcsolatos rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A Rendőrség Szolgálati Szabályzata 390. pontja határozza meg az előállítás fogalmát. Eszerint: ,,Az előállítás a rendőrnek az a szolgálati tevékenysége, amikor valakit, a közbiztonság érdekében — szükség esetén kényszerítő eszköz alkalmazásával is — személyes szabadságában korlátoz." A 39/1974. (XI. 1.) MT sz. rendelet 13. §-ának (3) bekezdése szerint az előállított személy ügyében legkésőbb 4 órán belül döntést kell hozni, határozni az őrizetbevételről vagy a szabadon bocsátásról. 228