Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

csak az alkalmazandó büntetés neme és mértéke, hanem a büntetőjogi felelősségre vonatkozó összes rendelkezés egybevetésével kell megállapítani. A megyei bíróság azonban nem összhatásában vizsgálta a büntetőjogi felelősségre vonatkozó rendelkezéseket. A hatályos Btk-nak a terhelt cselekményeire előírt büntetési tételei — a halmazati büntetés is — kétségtelenül enyhébbnek mutatkoznak. A járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés mértéke tekintetében azonban nem a hatályos Btk, hanem az elkövetéskor hatályban volt 1961. évi V. törvény rendelkezései a kedvezőbbek. Ez utóbbi törvény 52/B. §-a szerint a járművezetéstől eltiltás legrövidebb tartama 6 hónap, leghosszabb tartama 10 év. A hatályos Btk 59. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezése ennél sokkal szigorúbb, mert egyrészt lehetővé teszi a járművezetéstől való végleges eltiltást, másrészt a határozott ideig tartó eltiltás legrövidebb időtartamát is magasabb mértékben: egy évben határozza meg. Minthogy a terhelttel szemben a gépjárművezetéstől eltiltás törvényi előfeltételei fennállottak, az eltiltás kimondása szükséges és az első fokú bíróság által kiszabott 8 hónapi időtartam súlyosítására a fellebbezés során nem volt lehetőség, e mellékbüntetés az 1961. évi V. törvény említett rendelkezésének felel meg, s ennek alapján törvényes. Mivel a hatályos Btk egy éven aluli tartamban a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetést nem teszi lehetővé, a megyei bíróság ítélete törvénysértő. Figyelemmel továbbá arra, hogy a kiszabott szabadságvesztés mértéke nem haladja meg a hatályos Btk-nak a terhelt által elkövetett súlyosabb, a vagyon elleni bűncselekményre előírt büntetési tétele felső határát, összhatásában a terheltre nézve nem a hatályos Btk, hanem az elkövetéskor hatályban volt 1961. évi V. törvény vonatkozó rendelkezései a kedvezőbbek. A Legfelsőbb Bíróság ezért a törvénysértést megállapította, a megtámadott határozatnak a cselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, a terhelt cselekményeit az 1961. évi V. törvény rendelkezései alapján minősítette a 291. §-ának (2) bekezdésében meghatározott és a 296. §-a (2) bekezdésének f/l. pontja szerint minősülő és büntetendő jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntettének, továbbá a 194/B. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott közlekedési vétségnek. Az 1961. évi V. törvény alkalmazása folytán megállapítja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés az 1961. évi V. törvény 66. §-ának (1)—(2) bekezdésén; a közügyektől eltiltás a 49. §-ának és 50. §-ának (1) és (2) bekezdésén; a járművezetéstől eltiltás a 194/B. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel — az 52/A. §-án és 52/B. §-án alapszik. (B. törv. I. 917/1979. sz.) (43/1980.) 8424. A bűncselekménynek az 1961. évi V. törvény szerinti minősítése mellett kizárt a büntetésnek a Btk rendelkezései alapján való kiszabása. A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki 1 rb., az 1961. évi V. törvény 263. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és (2) bekezdésének a) és c) pontja szerint minősülő, erőszakkal, éjjel elkövetett magánlaksértés bűntettében és 1 rb., az 1961. évi V. törvény 257. §-ának (1) bekezdésének I. tételében meghatározott könnyű testi sértés vétségében. Ezért az 1978. évi IV. törvény 51. §-a (1)—(2) bekezdésének alkalmazásával halmazati büntetésül 30 napi tételű pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 100 forintban állapította meg. A járásbíróság úgy rendelkezett, hogy a pénzbün20