Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

tetést meg nem fizetés esetén 30 napi — fogházban végrehajtandó — szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Ugyanakkor a járásbíróság a büntetés kiszabásánál az 1961. évi V. törvény 68. §-a (2) bekezdésének e) pontját alkalmazta. Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt éjszaka, 11 és 12 óra közötti időben volt feleségének a lakására a bezárt utcai kaput benyomva bement. A nyitva levő lakásajtón át a szobába ment és ott a volt feleségét oly módon bántalmazta, hogy a nevezettnek az állcsontja bal oldalán, a száj zugtól függőleges irányban 4—5 cm-re mély hámsérülést okozott. A sérülés gyógytartama 8 napon belüli, ténylegesen kb. 4 nap volt. A járásbíróság ítéletének a büntetés kiszabásával kapcsolatos rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az 1978. évi IV. törvény (Btk) 2. §-a szerint a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje. A Btk hatályba lépését követően az eljáró bíróságoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az elkövetéskor hatályban volt vagy az elbíráláskor hatálybán levő törvényt alkalmazzák-e. Amikor azonban a bíróság ebben a kérdésben már állást foglalt, valamennyi jogkövetkezményt — a Btké-ben meghatározott rendelkezések kivételével — egységesen kell alkalmazni. Az 1961. évi V. törvény 263. §-ának (2) bekezdése a magánlaksértést 30 naptól 3 évig terjedő szabadságvesztéssel, ugyanezen törvény 257. §-a (1) bekezdésének I. tétele a könnyű testi sértést 30 naptól 1 évig terjedő szabadságvesztéssel vagy javító-nevelő munkával rendelte büntetni. A Btk 176. §-ának (2) bekezdésében meghatározott, de a (4) bekezdés szerint büntetendő magánlaksértés bűntettét a törvény 3 hónaptól 3 évig terjedő szabadságvesztéssel, a 170. §-ának (1) bekezdésében meghatározott könnyű testi sértés vétségét pedig 3 hónaptól 1 évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel rendeli büntetni. Ugyanakkor pénzbüntetés a halmazati büntetésnek az 1961. évi V. törvény 66. §-a (1) bekezdésében, illetve a Btk 85. §-a (2) bekezdésében írt szabályai szerint is csak az enyhítő szakasz alkalmazásával szabható ki. Mindezekből következik, hogy a jelen ügyben a Btk rendelkezései nem tesznek lehetővé enyhébb elbírálást, ezért a Btk 2. §-a rendelkezésének megfelelően a járásbíróság törvényesen minősítette a terhelt bűncselekményeit az 1961. évi V. törvény alapján. Törvényt sértett a járásbíróság azonban akkor is, amikor a cselekménynek az 1961. évi V. törvény szerinti minősítése mellett a büntetést a Btk 51. §-ának (1) és (2) bekezdése, illetve 52. §-a szerint szabta ki. A járásbíróság ekként a terhelt bűncselekményeit az 1961. évi V. törvény szerint minősítette, de a büntetést a Btk alapján állapította meg. Ez a lehetőség törvényileg kizárt; a bűncselekmények minősítése és a jogkövetkezmények alkalmazása, a Btké-ben meghatározott kivételektől eltekintve, csak egységesen, azonos jogszabály szerint történhet. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be 290. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján a törvénysértést megállapítva, a járásbíróság ítéletét — annak büntetést kiszabó részében — hatályon kívül helyezte és az 1961. évi V. törvény 21