Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

A megalapozott tényállás alapján helytálló a vádlott bűnösségére vont következtetés, tévedett azonban az első fokú bíróság, amikor arra utalt ítéletének indokolásában, hogy a vádlott cselekménye csupán a Btk 316. §-a (2) bekezdésének j) pontja szerint minősül. Az első fokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott többszörös, egyszersmind különös visszaeső is. A szabálysértési értékre elkövetett egyes vagyon elleni bűncselekményeknél (lopás, sikkasztás, csalás, rongálás, orgazdaság) a különös visszaesés bűncselekménnyé minősítő körülmény. A különös visszaesésre — mint minősítő körülményre — ezért akkor is utalni kell, ha a szabálysértési értékre elkövetett cselekmény más körülménynél fogva is súlyosabban minősül. A vádlott által elkövetett cselekmény minősítése ezért helyesen: A Btk 316 §-ának (1) bekezdésében meghatározott, és a (2) bekezdésnek e) és j) pontjai szerint minősülő lopás vétsége. Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy ha valamely bűncselekmény több körülménynél fogva is a minősített eset alá esik, erre a határozatban utalni kell, mivel ennek a büntetés kiszabása szempontjából jelentősége van. Még fokozottabb ennek a jelentősége az adott esetben. Ha ugyanis a többszörös visszaeső egyben különös visszaeső is, ezenfelül a szabálysértési értékre elkövetett cselekménye más körülménynél fogva is vétségként minősül; a büntetés kiszabása során a Btk 98. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásának van helye. Tévedett azonban az első fokú bíróság, amikor súlyosító körülményként azt értékelte, hogy a többszörös visszaeső vádlott egyben különös visszaeső is. A többszörös visszaeső megállapíthatóságának hiányában — a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma 92. számú állásfoglalása szerint — a Btk 97. §-ában foglalt, büntetés kiszabását érintő rendelkezés nem volt alkalmazható. A büntetésnek a Btk 98. §-a alapján való kiszabását kizárólag a vádlott többszörös visszaeső volta teszi lehetővé. A többszörös visszaesés ezért súlyosító körülményként nem értékelhető. Nem értékelhető súlyosítóként a különös visszaesés sem, amely minősítő körülmény. Ezért abban az esetben, amikor a többszörös visszaeső vádlott egyben különös visszaeső is és ezenfelül a szabálysértési értékre elkövetett cselekménye más körülménynél fogva is vétségként minősül: a Btk 98. §-ának alkalmazásával kiszabott büntetés meghatározásánál azt kell súlyosító körülményként értékelni, hogy a cselekmény több oknál fogva is vétségnek minősül. A többszörös visszaeső vádlottnak a Btk 316. §-a (2) bekezdésének e) és j) pontja szerint minősülő cselekménye miatt kiszabható büntetési nem kizárólag szabadságvesztés [Btk 97. § (2) bekezdés], amelynek legalacsonyabb tartama hat hónapi, a legmagasabb tartama pedig egy év hat hónapi szabadságvesztés lehet [Btk 97. § (1) és (3) bekezdés], és a vádlottra kiszabható büntetés csak különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén enyhíthető [Btk 97. § (4) bek.]. Minthogy az adott esetben különös méltánylást érdemlő körülmények a vádlott javára nem állapíthatók meg, az első fokú bíróság által alkalmazott büntetés enyhítésére törvényes ok nem volt, ezért a megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. (Győri Megyei Bíróság Bf. 22/1981. sz.) (348/1981.) 224