Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

8760. Többszörös visszaeső esetében a szabadságvesztés felemelt [Btk 97. § (3) bek. a)—e) pont] alsó határa az ún. egyszeres enyhítéssel a törvényi büntetési tétel alsó határáig; kísérletnél és bűnsegélynél pedig az ún. kétszeres enyhítéssel a törvényi büntetési tétel alsó határa alatt, az enyhítő rendelkezés soron következő tétele alkalmazásával enyhíthető. Az első fokú bíróság a vádlottat erőszakos közösülés bűntettének kísérletében mondotta ki bűnösnek, ezért — mint többszörös visszaesőt — főbüntetésül i évi és 10 hónapi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül pedig 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás szerint a többszörös visszaeső vádlott átfogta a sértett vállát és megfenyegette, hogy addig nem engedi el, amíg az övé nem lesz. A sértett szabadulni próbált és segítségért kiáltott. Erre figyelt fel az egyik járókelő, aki a helyszínre sietett. Ekkor a vádlott elengedte a sértettet. A megalapozott tényállás alapulvételével a vádlott bűnösségének megállapítása helyes volt és a cselekmény minősítése is törvényes. A járásbíróság helyesen értékelte enyhítőként a kísérlet viszonylag távoli voltát. A Btk 197. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűntett elkövetőjére a törvény 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés kiszabását rendeli, minthogy azonban a vádlott többszörös visszaeső, a Btk 97. §-a (1) bekezdésében és a (3) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezésre tekintettel a szabadságvesztés alsó határa 3 év, felső határa pedig 12 év. A vádlott terhére a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezés elbírálása során a megyei bíróság az alábbiakra mutat rá. A Btk 87. §-ának (1) bekezdése szerint az irányadó büntetési tételnél enyhébb büntetés minden esetben csak kivételesen szabható ki, éspedig akkor, ha a Btk 83. §-ának rendelkezéseire figyelemmel — azaz a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez viszonyítottan — annak legkisebb mértéke is túl szigorú lenne. Tettesként, társtettesként, illetve felbujtóként megvalósított befejezett bűncselekményekre nézve — általánosságban — a Btk 87. §-a (2) bekezdésének a)—e) pontjai rendelkeznek tételesen. E bekezdéshez kapcsolódik a különös visszaesőkre vonatkozóan a Btk 97. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely csak — a kivételességet is meghaladó — különös méltánylást érdemlő esetben teszi lehetővé a felemelt, Btk 97. §-a (3) bekezdésének a)—e) pontjaiban írt büntetési tétel alsó határának áttörését és a Btk 87. §-a (2) bekezdésének a)—e) pontjaiban megjelölt határig történő büntetés kiszabását. A többszörös visszaesőre nézve mindez azzal a megszorítással irányadó, hogy a kivételes körülmények melletti különös méltánylást érdemlő esetben is csak arra van lehetőség, hogy a felemelt büntetési tétel [Btk 97. § (3) bek.] alsó határa helyett a törvény Különös Részében írt büntetési tétel alsó határáig terjedjen a bíróság által kiszabott büntetés [Btk 98. § (2) bek.], ez jelenti tehát a többszörös visszaeső esetében az ún. egyszeri leszállást. Ebből következik az is, hogy — amint arra a Legfelsőbb Bíróság egyik iránymutató határozatában rámutatott (BH 1981. évi 3. sz. 88. sorsz. jogeset) — többszörös visszaeső esetében az egyszeri leszállás kapcsán a Btk 225