Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)
terheltre kiszabható büntetés csak különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén enyhíthető. Tévedett azonban a járásbíróság, amikor a Btk 87. §-a (2) bekezdésének e) pontjában foglalt rendelkezés felhívásával 4 hónapi szabadságvesztést szabott ki a terheltre. A Btk 98. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések egybevetéséből az következik, hogy a többszörös visszaeső esetében a Btk 87. §-a (1) bekezdése a)—ej pontjában foglalt rendelkezések felhívásának nem lehet helye, itt ugyanis nincsenek olyan büntetési kategóriák megjelölve, amelyek a többszörös visszaesés esetén alkalmazhatók lennének. A járásbíróság által felhívott Btk 87. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján javító-nevelő munka vagy pénzbüntetés kiszabásának lehetne helye. Ezeknek a büntetési nemeknek az alkalmazását viszont a többszörös visszaeső esetében is alkalmazandó Btk 97. §-ának (2) bekezdése kizárja. Azokban az esetekben tehát, amikor a többszörös visszaesőkkel szemben a Btk 97. §-a (2) bekezdésének a)—e) pontjai szerint felemelt büntetési tétel túlságosan súlyosnak mutatkoznék, egyrészt a Btk 87. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés felhívásával, kivételesen pedig a Btk 97. §-ának (4) bekezdésében foglalt különös méltánylást érdemlő esetben enyhíthető a büntetés mértéke oly módon, hogy az így enyhített büntetés sem lehet kevesebb, mint a bűncselekményre a Különös Részben megállapított büntetési tétel legkisebb mértéke. Téves a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés azért is, mert az adott esetben nem állanak fenn azok a kivételes és különös méltánylást érdemlő körülmények, amelyek a 6 hónapnál alacsonyabb tartamú szabadságvesztés kiszabását indokolttá tennék. Ugyanis a terhelt beismerésén és a viszonylag csekély kár megtérítésén kívül a büntetés kiszabásánál értékelhető más enyhítő körülmény nincs. A járásbíróság által figyelembe vett az a körülmény, hogy korábban a terhelt ellen más jellegű bűncselekmények miatt indítottak büntető eljárást és vagyon elleni bűncselekményt még nem követett el, a büntetés kiszabásánál nem értékelhető. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a megtámadott határozat büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és a törvénynek megfelelő határozatot hozott. Ennek során az említett bűnösségi körülményeket is figyelembe véve, a szabadságvesztés mértékét 6 hónapban állapította meg. (B. törv. I. 977/1980. sz.) (88/1981.) 8759. Ha a többszörös visszaeső egyben különös visszaeső is, s ezenfelül a szabálysértési értékre elkövetett cselekménye más körülménynél fogva is vétségként minősül: a büntetés kiszabása során a Btk 98. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazásának van helye: ilyen esetben súlyositó, hogy a cselekmény több oknál fogva is vétségként minősül. Az első fokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki lopás vétségében, ezért — mint többszörös visszaesőt — 6 hónapi — börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő. A többszörös és különös visszaeső vádlott az erősen leittasodott sértett mellé szegődött és annak 600 forint értékű táskarádióját eltulajdonította. A kár lefoglalással megtérült. 223