Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

hasonló jellegű bűncselekmények, ezt a jogalkalmazói gyakorlatra bízza. A különös visszaesőkénti értékelésnek a törvényi büntetési keretet tágító hatására tekintettel, a büntetéskiszabási gyakorlat egységének biztosítása céljából szükségessé vált annak megállapítása, hogy a Btk 137. §-ának 13. pontjában foglalt rendelkezés szempontjából az elkövető korábbi elítélése, valamint az elbírálás alatt álló bűncselekmény viszonylatában melyek az ugyanolyan, illetőleg a hasonló jellegű bűncselekmények. 2. Az ugyanolyan bűncselekmény megvalósítása elsősorban azt jelenti, hogy az elkövető cselekményei — mind a korábbi elítélés alapját kitevő, mind az elbírálás alatt álló bűncselekmény — a Btk Különös Részének azonos törvényi tényállásába ütköznek. Ugyanolyan cselekmény megállapítását eredményezi, ha a bíróság akár a korábbi, akár az elbírálás alatt álló cselekményt: alapesetként, minősített esetként vagy privilegizált esetként; bűntettként vagy vétségként; befejezettként vagy kísérletként; tettesként (társtettesként) vagy részesként (felbujtás, bűnsegély) értékeli. Az ugyanolyan bűncselekmény elkövetését jelenti az is, ha a korábbi elítélés olyan bűncselekmény miatt történt, amely a törvényi egység körébe tartozó összefoglalt bűncselekmény folytán magában foglalja az utóbbi, elbírálás alatt álló bűncselekmény törvényi tényállását is. 3. A korábbi, illetve a későbbi cselekmény közötti hasonlóság a megvalósított cselekmények egymáshoz viszonyítása esetén fellelhető sajátosságok alapján ítélhető meg. a) A Büntető Törvénykönyv a Különös Részben két olyan rendelkezést tartalmaz, amely meghatározza, hogy mely cselekményeket kell hasonlónak tekinteni. Az emberölés törvényi tényállásánál a Btk 166. §-ának (5) bekezdése azt tartalmazza: ,,A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény a merénylet [143. § (2) bek.] és az erős felindulásban elkövetett emberölés", a XVIII. fejezet pedig a „vagyon elleni bűncselekmények" (Btk 333. §-ának 4. pontjában foglalt értelmező rendelkezés). A törvény említett rendelkezései a különös visszaesőkénti értékelés szempontjából támpontként szolgálnak a jelleghasonlóság megítélésére azokra az esetekre is, amikor a törvény nem határozza meg tételesen, hogy melyek a hasonló jellegű bűncselekmények. b) A bűncselekmények közötti hasonlóság megállapítása szempontjából a Btk Különös Részének fejezetein belüli közelítés nem nyújt megfelelő alapot. A bűncselekményeknek az azonos fejezetben elhelyezése ugyanis önmagában nem jelenti a bűncselekmények hasonlóságát, mivel az azonos fejezetben szabályozás alapja a törvényi tényállással védeni kívánt életviszony, vagyis a jogi tárgy azonossága vagy közelisége, mely azonban eltérő módon is változatos cél érdekében támadható. A több bűncselekmény közötti hasonlóság megnyilvánulhat az elkövetés alanyának, az elkövetési magatartásnak, a bűncselekmény tárgyának, az elkövetés módjának, az elkövetés eszközének, az indítóoknak és a célzatnak az egymáshoz közeliségében is. A cselekményeknek ilyen szempontból történő csoportosítása azonban szintén nem szolgál megfelelő alapként a hasonlóság megállapítására. A különös visszaesésre vonatkozó fogalommeghatározás a bűncselekmények jellegének hasonlóságára utal, s ebből következik, hogy ebben a kér212