Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

delkezést kell alkalmazni, vagyis a főbüntetést a bűnhalmazatban levő bűncselekmények büntetési tételei közül a legsúlyosabbnak alapulvételével kell kiszabni: kizárólag azokra az esetekre vonatkozik, amikor az elkövető különös visszaesőkénti minősége a súlyosabb büntetési tétel alá eső bűncselekmény tekintetében állapítható meg. A különös visszaesésre vonatkozó kötelező jellegű rendelkezések ugyanis megelőzik a halmazati büntetés kiszabására lehetőséget adó szabályokat [Btk 85. § (3) bek.]. Ha viszont a különös visszaesés nem a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekménnyel kapcsolatos: meg kell állapítani a különös visszaesőként megvalósított bűncselekmény büntetési tételét (Btk 97. §), és ezt kell figyelembe venni a halmazati büntetés kiszabásánál. Ilyen esetben nem kizárt a különös visszaesésre és a halmazati büntetésre vonatkozó szabályok együttes alkalmazása. 4. A Btk a Különös Részben a büntetési tételek reális meghatározását adja, ezért a Btk 87. §-ának (1) bekezdése az enyhítő rendelkezés alkalmazását csak kivételesnek tekinti akkor, ha az eset összes körülményeire figyelemmel a törvényi büntetési tétel legkisebb mértéke is túlságosan szigorú lenne. A Btk 97. §-ának (4) bekezdése a különös visszaeső esetében ezen a megkötöttségen felül az ún. egyszeres enyhítésnek a Btk 87. §-ának (2) bekezdésében foglalt lehetőségeit is szűkíti: a felemelt büntetési tétel alsó határánál alacsonyabb tartamú szabadságvesztést csak különös méltánylást érdemlő esetben lehet kiszabni. A jogszabálynak ez a rendelkezése á*zt a kötelezettséget hárítja a bíróságra, hogy olyan esetben, amikor a különös visszaesőre a Btk 97. §-a (3) bekezdésének a)—e) pontjai értelmében felemelt büntetési tétel alsó határában foglalt büntetésnél alacsonyabb időtartamú szabadságvesztést szab ki, indokát adja annak, hogy milyen különös méltánylást érdemlő körülmények indokolták a büntetés enyhítését. A különös méltánylást érdemlő körülmények kapcsolódhatnak mind a cselekményhez, mind az elkövető személyéhez. Ezek a körülmények megállapíthatók ezért a cselekmény kisebb tárgyi súlya, a kisebb hátránnyal járó eredmény bekövetkezése, az elkövetés veszélytelenebb eszközének használata vagy módja, a bűnösség kisebb foka, a motívum és a célzat méltányolhatósága esetén. Az ilyen körülmények fennállása esetén a Btk 97. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán a Btk 87. §-a (2) bekezdésének a)—e) pontjaiban megengedett tartamnak megfelelően, illetőleg az ott írt büntetési nemben lehet a főbüntetést kiszabni. 5. Azon túlmenően, hogy a különös visszaesői minőségnek a büntetési tétel kereteit tágító hatása van, a különös visszaesők esetében érvényesülnek mindazok az egyéb joghátrányok is, amelyeket a törvény visszaesőkre nézve előír. IV. Az ugyanolyan és a hasonló bűncselekmények a különös visszaesés megállapítása szempontjából 1. A törvény a különös visszaesés megállapításának feltételeként azt jelöli meg, hogy a korábbi elítélés alapját kitevő és az elbírálás alatt álló bűncselekmény ugyanolyan vagy egymáshoz hasonló jellegű legyen. A Btk — két kivételtől eltekintve — nem határozza meg, hogy melyek a 211